Fülszöveg
A szerelembe esésről már rengeteg könyvet írtak. Meg persze a szerelem elmúlásáról is. Talán a kapcsolatok béklyóját is elégszer elemezték. No de mi a helyzet a ragaszkodással, a hétköznapok által ostromolt szeretettel, a feladatok és fáradságok által betemetett együvé tartozással? Mi van a lángra lobbanás és a kihűlt hamu között? Ignacy Karpowicz figurái különlegesek ugyan, de a felszín alatt valójában mindannyian átlagos, hétköznapi szereplők, akik a mindennapok taposómalmában sem felejtették el a szerelem ízét, s akik szeretnének kitartani a választottjuk mellett, és a finom halhússal együtt valahogy megpróbálják lenyelni a köhögtető szálkákat is. Esendő, ám eredendően nagyon is jó emberek, akik képesek magukba tekinteni, s az önelemzés révén rájönni, hogy végül is mindannyian, minden furcsaságunk ellenére, ugyanazokból a vonásokból, sok-sok apró kis szálkából épülünk fél. Az összegabalyodó ember- és érzelemkavalkádot az Égiek és földiekben megismert, jellegzetesen...
Tovább
Fülszöveg
A szerelembe esésről már rengeteg könyvet írtak. Meg persze a szerelem elmúlásáról is. Talán a kapcsolatok béklyóját is elégszer elemezték. No de mi a helyzet a ragaszkodással, a hétköznapok által ostromolt szeretettel, a feladatok és fáradságok által betemetett együvé tartozással? Mi van a lángra lobbanás és a kihűlt hamu között? Ignacy Karpowicz figurái különlegesek ugyan, de a felszín alatt valójában mindannyian átlagos, hétköznapi szereplők, akik a mindennapok taposómalmában sem felejtették el a szerelem ízét, s akik szeretnének kitartani a választottjuk mellett, és a finom halhússal együtt valahogy megpróbálják lenyelni a köhögtető szálkákat is. Esendő, ám eredendően nagyon is jó emberek, akik képesek magukba tekinteni, s az önelemzés révén rájönni, hogy végül is mindannyian, minden furcsaságunk ellenére, ugyanazokból a vonásokból, sok-sok apró kis szálkából épülünk fél. Az összegabalyodó ember- és érzelemkavalkádot az Égiek és földiekben megismert, jellegzetesen kelet-európai humor ragyogja be. A magyar olvasó otthonosan mozog ezen a terepen, és talán még önmagával is könnyebben összebékül egy ilyen olvasmány után.
„Norbertre sandított. Feszülten vezetett, nem szólt egy szót sem, és nem tett úgy, mintha egyszerűen csak vezetne. Felindultnak látszott. Komolynak. Őszintének. Amikor Ninel ránézett, rájött, nem mindjárt, csak lassan jutott el a tudatáig: Norbert csakugyan büszke rá. Felmutatta a férfinak a poros, bár még mindig csillogó értékeket - a tiszteletet és az elkötelezettséget. Talán más -ségeket is, amiket a szálkákig lerágott a meggondolatlanság, a félelem és az irigység."
,A fontos dolgok - tudta - valójában két csoportra oszthatók. Az elsőbe azok tartoznak, amik fölött nyugodtan szemet hunyhatunk, sőt néha muszáj. Ezeket még kedvelte is, nem jelentettek komolyabb nehézséget a mindennapi életben. A második csoportot azok a dolgok alkotják, amelyek fölött mindkét szemünket be kell hunynunk. Az ilyenektől pánikszerűen félt, ezek ellentmondtak a természetnek."
„Mindig erőt kellett vennie magán, mondogatni, hogy a kora ellenére továbbra is joga van a szerelemhez, a szexhez, a vonzó külsőhöz, a finom ételekhez. Nemsokára pedig - a kiszámolónak ezen a pontján vihogott - a kedvezményhez, amit a közlekedési eszközökön, a moziban és a színházban, esetleg a gyógyszertárban élvezhet."
Vissza