Filótea

Előszó

Isten gondviselő szeme szünet nélkül őrködik az igaz vallás fölött. Az ó törvényben a pátriárkákat s a prófétákat világosította meg, hogy az egy igaz Istennek eszméje s az ebből származó kötelességek tudata el ne homályosodjék egészen, Az új törvényben a fenyegető veszedelmek nagysága szerint szintén támasztott nagy szellemeket, kik a támadásokkal szemben diadalmasan védelmezték meg az igaz vallást s a tévelygőket ismét az üdvösség útjára vezették.
Midőn a pogány zsarnokság nyomása alól fölszabadult a katholikus kereszténység és Krisztus jegyesét ezernyi tévtanitók marcangolták, a negyedik s ötödik században szent Jeromos, szent Ágoston, szent Ambrus, szent Vazul, Nazianzi szent Gergely és más nagy és szent férfiak védelmezték meg diadalmasan a katholikus szent vallás igazságait. Midőn a középkor kezdetén a vándorló barbár népek betörései mindent végpusztulással fenyegettek s a keresztény erkölcsök virága szinte eltűnt a földszínéről : a tizenegyedik században hetedik vagy nagy szent Gergely pápát rendelte az Úr arra, hogy a fölbomlott társadalmi rendet helyreállítsa s a keresztény erények szeretetét és gyakorlását a szivekbe bele oltsa. Midőn végül a tizenhatodik században a vallásújítók szakítottak a keresztény katholikus egyháznak másfélezer évet átfogó hagyományaival, megtagadván a szentségeket, a szentmisét, a szentek tiszteletét s a római pápának elsőségét az egyházban s tanításuk nyomán a hivőknek százezrei elhagyták az ősöknek a vértanúk vére által megszentelt vallását: Isten keze újólag támasztott nagy és szentlelkű férfiakat, kik szóval és élettel hirdetvén az igazságot, a hitehagyókat atyáik hitéhez visszakalauzolták s az egyház sebeit begyógyították. Vissza