168 óra

Előszó

A rádióműsorok - éppen úgy, mint minden más szellemi termék - nem maguktól jönnek létre, megformálásuk egy, sőt általában több ember munkájának eredménye. Ebben a tevékenységben az egyik legfontosabb elem az indulásé: hogyan születik egy gondolat, és hogyan válik abból mindenki számára elérhető - hallgatható - alkotás.
Sokszor csupán egy ötlet a műsor alapja, máskor pedig - különösen a politikai, információs és agitatív műfajokban - az események maguk teszik szükségessé a megszólalást, a magyarázatot, az érvelést. Más a kialakulás folyamata a zenei műsoroknál, és megint más, ahogyan az egyes irodalmi alkotások rádiós adaptációja elkészül - akár regényről, novelláról, versről, akár hangjátékról van szó.
A 168 óra tulajdonképpen egyik "tiszta csoportba" sem sorolható, inkább az a megállapítás helytálló, hogy születése többféle követelményt egyesít magában. Ezen belül is központi helyen állt az az elképzelés, hogy összetett prózai-zenei, vagy a divatos meghatározással élve: magazinműsor legyen, amely áttekintheti egy bizonyos időszak legfontosabb bel- és külpolitikai, illetve zenei eseményeit.
Már itt felvetődik az első kérdés: milyen formában tekintse át ezeket az eseményeket? Az kézenfekvő volt, hogy politikai műsornak kell lennie, de még az indulás előtt el kellett dönteni, hogy milyen formában politizáljon. Csupán összegezze az elmúlt hét legérdekesebb hazai és külföldi történéseit, nagyjából a krónika-műsorokhoz hasonlóan, vagy pedig a leglényegesebb eseményeket ragadja meg - hetenként egyet-kettőt - és ezeket dolgozza fel részletesebben, lássa el háttéranyaggal, és magyarázza a hallgatók számára? Vissza