Előszó
SZALAY ZOLTÁN több mint negyven esztendeje folyamatosan jelen van a magyar fotográfiai közéletben. Sokan úgy ismerik őt, mint a fiatalok tanítómesterét. Okkal. Számos, ismert nevű fotóriporter vallja: tőle tanulta a sajtófotográfia szigorú tartalmi, formai szabályait, a világos, tiszta képalkotás szakmai fogásait, hivatásuk erkölcsi alapkövetelményeit; a tisztességet, becsületet, emberséget, a valósághoz való feltétlen ragaszkodást. Mások a töretlen lendületű, erős idegzetű kiállítás-szervezőt tisztelik benne. Joggal. Elég a népszerűségnek örvendő sajtófotó kiállításokra gondolnunk, melyeket a rossz emlékű megszakítástól eltekintve, kezdettől fogva ő rendez. S amit elsőként kellett volna említeni: ismert fotóriporter, aki emlékezetes felvételek sokaságát tudhatja magáénak. Itt az ideje, hogy művei java (pontosabban a javának töredéke) albumba gyűjtve megjelenjen végre, mielőtt az oktató, a szervező árnyékot vetne a fotóriporterre, és eltakarná a lényeget. Szalay kiváló helyszíni tudósító, ami ritka erény. Oliviero Toscani, a Benetton cég reklámfőnöke szerint a helyszíni tudósítók maguk is művészek, afféle modern Goyák, mint a híres festmény, a Május harmadika Goyája, aki egy fotóriporter precizitásával mutat be egy kivégzést a francia-spanyol háborúban. A helyszíni tudósító munkáját, jól tudjuk, a gyorsaság, a célszerűség, a lap érdeke szabja meg. Ez alól Szalay sem kivétel. O is az éppen zajló pillanatot örökíti meg, felvételei azonban sohasem csupán a pillanatnak szólnak. Célja ennél nagyravágyóbb: időtálló, a napi időszerűségen túlmutató, az élményt hitelesen és magas hőfokon rögzítő fényképek készítésére törekszik. Munkamódszerét ez a cél határozza meg. Több évtizedes gyakorlata megtanította, hogyan rögzítse a lényegest, s arra is, hogy a látvány ne kábítsa el. A fényképezés döntő pillanatát ne hirtelen szeszélyből, hanem az eszére és a szívére hallgatva válassza meg. Lehet a helyszín bármi: üzem, színház, lebontásra ítélt utca, vasútállomás, repülőtér; lehet az esemény bárhol: ünnepélyes fogadás, rokonok találkozása, fizetésnap, színházi előadás, színház-robbantás, politikai tanácskozás, árvíz; lehet a szereplő bárki: közismert politikus, népszerű közember, művész, ismeretlen személy, Szalay mindig higgadt, nem kapkod, a magakellető felszín mögötti lényegre összpontosít.
Vissza