Szalay Lajos kiállítása

Előszó

Szalay Lajos az élő rajz magyar mestere 1909-ben született Őrmezőn. A Heves megyei Tarnabodon élete gyermekkorának éveit, paraszti környezetben. A természettel is ott tanult meg társalkodni, megfigyelési később világjáró útján is meghatározzák a földdel, állatokkal, a faluval kapcsolatos emlékeit. A valóság az ő munkáiban éppen olyan egyszerű és összetett, mint a tiszta magyar beszéd, amelynek szóképei, utalásai a népmesék, a népi fantázia határtalan jelképvilágát természetes közvetlenséggel veszik birtokba. Ennek törvényeit elfogadva, korlátait is képes elveszteni. Emlékképe tiszta maradt: ősi mozdulatok, megújulás, pusztulás, és az élet újraszületése a földeken, az istállóban, - ez integrálódik életművében. Gyötrelmes és felemelő az amit magával hozott, s akármilyen filozófiai felismerésekkel gazdagodott is szemlélete később, igazsága ebben az összetett emberségben nyilvánul meg mind a mai napig.
A Képzőművészeti Főiskolán 1935-ben végezte el tanulmányait. Nyomor és küzdelem már akkor társává szegődött. Kiállása a megbélyegzett, elnyomott emberiség mellett olyan magától értetődő volt, mint ahogyan a háború alatt az értelmetlen öldöklés ellen felemelt szava, rajzai. Az ember, munkásságának kiindulópontja és célja, történelmi és társadalmi komplexitásban jelenik meg nála. Tulajdonságai korhoz kötöttek és mégis időtlenek éppen úgy, ahogyan rajzainak másik témája, az erőszak elleni küzdelem is az. mert e nagy tehetségű parasztfiúban a kor sűrűsödött olyan erővel, hogy stílust, önálló rajzi műfajt tudott teremteni. Vissza