Reorganizáció pénzügyi befektető irányítása alatt

Előszó

A tulajdonviszonyok átalakulásának hazai története számos példával szolgálhat arra, hogy az igazán jó cégek, amelyek sikereiket1 jórészt kreatív menedzseri képességekkel megáldott vezetésüknek köszönhették - képesek voltak pénzügyi befektetőt szerezni privatizációjukhoz. Pénzügyi befektetőt, aki viszonylag nagy döntési szabadságot hagyott meg a menedzsmentnek. A korábbi eredményeket elismerve, a vállalat vezetése számára továbbra is komoly döntési jogosítványokat biztosított, vagyis tulajdonosként sem operatív, sem stratégiai kérdésekbe nem avatkozott be, engedte, hogy a menedzsment érvényesítse szakmai szempontjait. A pénzügyi befektetőknek ez a típusa jól működő cégekbe fekteti tőkéjét - olyanokba, amelyek nem küszködnek termelési (termék- és technológia-), vagy/és kereskedelmi problémákkal. Termelésük és jövedelmezőségük látványos felfutásához azonban ezeknek a cégeknek általában komoly tőkeinjekcióra volt szükségük.
A fenti pénzügyi befektető kedvelt befektetési célpontját tehát olyan cégek alkotják, amelyeknél az akvizíciót megelőző átvilágítás eredménye azt mutatja, hogy ha pénzügyileg „rendbe teszik'' a céget, nagy esély van arra, hogy még a jelenlegi pozitív eredményekhez képest is látványosan felfut, tovább javul a tevékenység jövedelmezősége. A pénzügyi befektetőknek van egy másik típusa is, amelynek stratégiája, portfoliókezelése számos ponton különbözik a fent ismertetett, lehetőleg kiváló cégekben részesedést szerző pénzügyi befektetőétől. A pénzügyi befektetőknek ez a típusa olyan vállalatokba fektet be, amelyek sokkal rosszabb teljesítményt produkálnak, mint amilyet a tartalékaik, működésük körülményei, vagyis a lehetőségeik indokolnának. Vissza