Előszó
Főhatás és mellékhatások
Mint a mai gyógyszertani kutatás egyik nagymestere egy orvosi vitában szellemesen megjegyezte: "Amelyik gyógyszernek nincsen mellékhatása, annak főhatása sincs!" E paradoxul hangzó megjegyzésnek csak a megfogalmazása tréfás; tartalma igen mély igazságot rejt magában. Nemigen várhatjuk el, hogy egy szer, amely valóban hatékonyan tudja befolyásolni bizonyos funkcióját egy olyan bonyolult rendszernek, mint amilyen az emberi szervezet éppen csak erre az egy funkcióra fog hatni, méghozzá pontosan az általunk megkívánt irányban, és semmiféle más, általunk előre nem látott és esetleg egyáltalán nem kívánatos hatást nem fog kifejteni a szervezet összefüggő rendszerének egyéb funkcióira.
Valóban, minden modern gyógyszertani könyvben a gyógyszerek alkalmazási területeinek, adagolásának és főhatásainak meghatározása mellett jelentős helyet foglal el a gyógyszerek esetről-esetre jelentkező vagy éppenséggel rendszeres mellékhatásainak leírása, amelyek többnyire inkább kellemetlenek, sőt olykor egyenest veszélyesek. Aki valamely allergiás megbetegedés, például szénaláz vagy csalánkiütés ellen ún. antihisztaminikumokat szed, az rendszerint megkapja a gyógyszer használati utasításában vagy közvetlenül orvosától azt a felvilágosítást, hogy ezek az igen hatékony antiallergiás szerek álmosító hatásúak, s ezért például az ilyen szerek szedésénél autóvezetőknek különös elővigyázatosságra van szükségük. Az acetilszalicilsav igen hatásos lázcsökkentő és hüléses megbetegedéseknél is jót tesz, viszont sok embernek gyomorpanaszokat okoz. A morfium és származékai nagy erejű fájdalomcsillapítók, viszont a gyógyszerkönyvben két kereszt jelzi nevük mellett, hogy súlyos idegrendszeri és általános egészségi következményekkel járó megszokást eredményezhetnek.
Amint tudjuk, az orvosi gyakorlatban új szerek és új gyógyítási technikák bevezetésekor előzetes állatkísérletek százaival-ezreivel igyekeznek kipuhatolni nemcsak azt, hogy egy újonnan felfedezett szer vagy technika valóban hatékony-e, s ha igen, milyen feltételek mellett és milyen adagolásban, a kitűzött terápiai cél irányában, hanem egészen magától értetődően ugyanilyen gondossággal megvizsgálják és fontolóra veszik, milyen egyéb irányú mellékhatások jelentkezhetnek egyéb szervekben, egyéb szervezeti folyamatokat illetően a szer alkalmazásával kapcsolatban, s ha ezek a mellékhatások nem kívánatosak vagy egyenest károsak, akkor hogyan szoríthatók megfelelő korlátok közé...
Vissza