Szaku 2002. május

Előszó

A dicsérő leveleket kihagyjuk (azokat úgyis minden szerkesztőség maga írja, az olvasó meg elalszik rajta), volt viszont, aki bizonyítékot követelt arra a rossz poénra, miszerint a kazan szó a japán-magyar rokonság jele. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy azt a gyenge viccet valaki komolyan gondolja... Egy másik levélben arra kértetek bennünket, hogy írjuk le a könyvek árát is - ennek semmi akadálya. Egyébként a könyvajánló - ezt annak a kedves olvasónak üzenjük, aki kifogásolta, hogy a reklámban szidjuk a T. hirdető kiadványát - teljesen saját véleményt tükröz, szó sincs arról, hogy mi bármit is kapunk a kiadóktól cserébe. Így viszont az is leírhatjuk, ami nem tetszett - ezzel talán hitelesebb lesz az egész. Egy másik olvasónk szerint a kamikaze pilóták a rádiókapcsolat fenntartására használták a sapkát - lehet...
A kajáknál mostantól kicsit alaposabban leírjuk az egyes összetevőket, mert többen jelezték, hogy teljesen belezavarodnak az idegen nyelvű alapanyagoktól hemzsegő receptekbe. Azt viszont ismételten kijelentjük, hogy a leírt receptek mind elkészíthetőek itthon - ez olyan igaz, hogy S. P. P. minden kaját kipróbál saját magán - nomeg a gyanútlan családtagokon és cimborákon -, mielőtt beleírja a Szaku receptrovatába. Persze egy jó adag rugalmasság csak könnyíti a lelkes szakácsjelölt helyzetét: mirin helyett használj szójaszósz-szaké-cukor keveréket, az egyik te3ngeri hal helyett azt, ami a sarki hipermarketben kapható (de azért legalább tengeri legyen), ha nagyon muszáj, akkor friss gyömbér helyett őröltet is fogyaszthatsz, és az sem tragédia, ha mogyoróolaj helyett olivát használsz. Vissza