Szakszöveg és szóbeliség

Előszó

Jelen tanulmánykötet két egyenlőtlen terjedelmű részből áll. Az I. rész a szaknyelvi oktatás néhány általános jellegű elméleti kérdését elemzi. Ez a tanulmány előadás formájában a német nyelvtanárok II. nemzetközi konferenciáján hangzott el /II. Internazionale Deutschlehrertagung/ német nyelven, Lipcsében 1969. augusztus 7-én. A II. rész a jelzett tanulmány elvi következtetéseit, megállapításait tükrözi a lehető leggyakorlatibb módon: nyelvi óratanulmányok formájában. Már itt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ezek az óratanulmányok - a maguk meglehetősen aprólékos kidolgozottságukban - nem elméleti elképzelések, hanem valóban megvalósított, kikísérletezett, tehát már tanított anyagok. Az elgondolás az volt, talán e szűkebb területen bizonyos fokig sikerül megvalósítani a sokat - s nem feleslegesen - emlegetett egységet elmélet és gyakorlat között. De hogy ez sikerült-e valóban és mennyiben, ennek megítélését az olvasóra bízom. Az olvasó - kiváltképpen az, aki indíttatva érzi magát arra, hogy esetleg maga is gyakorlatilag ellenőrizze az egyes óratípusokat - bizonnyal tárgyilagosabban Ítélheti meg az említett célkitűzések helyességét, azok gyakorlati és elméleti értékét.
Minthogy a bevezető tanulmány tárgyalja a szaknyelvi oktatás jelentőségét és annak problematikáját, feleslegesnek érzem, hogy ezzel a kérdéssel itt a bevezetőben is foglalkozzam. Legfeljebb - mintegy csak kiegészítésül - azt a megjegyzést fűzöm hozza /mármint a szaknyelvi oktatás jelentőségéhez/, hogy a fentebb említett előadás óta eltelt hónap során még inkább megerősödtem az abban foglalt elvi megállapítások helyességében és érvényességében. Vissza