Szakonyi Károly válogatott novellái

Előszó

Részlet:

Emlékszem rád, Panni! Délelőttönként az öreg papnál találkoztunk; én éppen befejeztem a deklinációkat meg a gyökvonást; a te barna copfod akkor libbent el az ablak előtt. Izzadó tenyérrel jegyeztem keresztet a memoriter végére... Betoppantál, frissen, megráztad copfjaidat, ledobtad a kis kék kabátkádat... Sárga blúzod megremegett, mint a villanyáram, s csak éppen rám vetetted szilvanagy, fényes szemedet... Nekem búcsúzni kellett, Priszinger, a pap nyújtotta kövér, puha kezét. - Laudetur! - motyogtam. Pihés nyakad körött bukdácsolt tekintetem. - Szerbusz... - „Szerbusz!" felelted, tenyereddel a szoknyát simogattad magad alá, s már lapoztad is a könyvet.
Meg a tejcsarnokban is láttalak mindig, ha este hat óra felé, a sorbanállás után, végre bejutottam. Anyádnak segítettél. Kis bekecskében hajladoztál a cementes üzletben, zörgő kannákat gurítottál odább, zománcos, kék merővel csorgattad edényembe a tejet.
- Szerbusz - mondtam -, ráérsz?
- Majd nyolc felé - biccentettél, hogy anyád ne lássa.
Tudtam: nyolc felé.
Addig még kenyérért kellett sorba állnom, és vacsorázni és megoldani néhány algebra példát a negyedik gimnazista anyagból. Te a harmadikat végezted Priszingernél, és sokkal jobb tanuló voltál, mint én. Lelkiismeretes. Nekem nem volt kedvem hozzá. Délutánonként a futballpályán gyakorlatoztunk fapuskával, később Longriffle-tölténnyel lövöldöztünk hámló, agyonragasztott céltáblákba. Karszalagos leventeoktató masíroztatott körbe-körbe a salakpályán, ha rossz volt a nóta, megfektetett a jegesedő sárba, vagy békaügetést parancsolt. Izzadva, sírós pofával bohóckodtunk. Marhaság volt: utána nem lehetett megérteni Menenius Agrippa meséjét...
Csak kétszázharminc kilométer volt tőlünk a front.
Egy napon nem volt békaügetés a salakpályán: a községháza tanácstermébe csődítettek össze bennünket, valami muki jött a megyétől, nemzetiszínű előadást tartott, indulókat énekeltetett velünk, és rekedtre kiabálta magát a nemzetmentés hevében.
Utána fáklyásmenet, a faluban, körül. Indulók. A bécsi úton egész Kópházáig mentünk. Már sötét volt. Vissza