A pénz komédiája

Fülszöveg

A pénz komédiája

Ebben a darabban többször is elhangzik Balzac neve, s miért is ne, hiszen az ő szelleme ihletett szatírám megírására. A nagy francia mester alaposan lerántotta a leplet kora társadalmának mohó pénzimádóiról. Leránthatná a mostaniakról is! Hiszen látjuk, mennyire háttérbe szorítja az erkölcsi és szellemi értékeket a gátlástalan anyagiasság.
A Kalmár-család körüli bonyodalmak ezt az állapotot tükrözik. A szatíra "főhőse" az újsütetű vállalkozó, miként mások is sokan, a régi hivatalnokokkal való sötét szövetkezések, osztozkodások révén alapozta meg kft.-jét...
SÁFÁR: Mire céloz? Mert ha célozgatni akarunk, én is megtehetem!
KALMÁR: Semmi, semmi, csak eszembe jutott a maga privatizációs manővere! Tanítani kellene!...Amilyen lazán azt maga végrehajtotta!...Ccc!...Na, de az egy közgazdasági akció volt, és nem lopás!
SÁFÁR: Maga beszél?! Maga?!
KALMÁR: Én csak megadtam egy tönkrement állami vállalatnak a kegyelemdöfést, és kimentettem a veszendő forintokat...
De most a csőd szélén áll. Egyetlen lánya, Mónika boldogságát is föláldozná egy francia céggel létrejöhető egyesülés reményében.
KALMÁR: A kislányunk meghibbant, Izabella! Mintha nem a pénzért dolgozna az ember! Mintha nem minden azért lenne, hogy pénzt csináljunk belőle!
Ám az események váratlan fordulatot vesznek Mónika elkergetett, mert puritán, szegény, de a szellemi értékeket mindig is a pénzszerzés fontossága fölé helyező szerelme, Arnold naív önzetlenségének köszönhetően. Vissza