Szakmai tréning kortárs oktatóknak a prostitúciós területen

Előszó

A tízévnyi prostituáltak között végezett utcai munka, olyan úttörő tapasztalatokkal ruházta fel a Bizottság a Prostituáltak Polgári Jogaiért nevű szervezetet, amely élen jár a szex munkások életkörülményeinek javítását célzó útkeresésben. Az önsegítő csoportoktól az európai TAMPEP projektig a HÍV fertőzés megakadályozásával és a közegészségüggyel foglalkozó kísérleti projektek modell értékű vállalkozókká váltak a más országokban működő szolgáltatás hálózatok és projektek számára. Ezek a tapasztalatok egy különleges projektet hívtak életre az áruba bocsátott és kizsákmányolt bevándorló nők védelmére és egyenjogúságuk kivívására. Az ebben az időszakban útjára bocsátott különböző programok sikeres megvalósítása az egykor társoktatói és a ma is dolgozó szex munkások aktív közreműködésében rejlik. Míg a prostitúció területén működő szervezetek eleinte pragmatikus módon alkalmazták az önkénteseket, később részvételük az egyes projektekben jóval strukturáltabbá vált. Ez a könyv a KORTÁRS OKTATÓ képzésről, a továbbiakban KO rövidítéssel szerepel. A kortárs, vagy társoktatók, mivel semmilyen képesítés sem létezik a Ko-k számára, az általuk betöltött szerep nem jár szakmai elismeréssel, pedig a rendkívül bonyolult helyzetekben dolgozó emberek megérdemelnének. Emellett, eltekintve néhány olyan képzéstől, ahol a feladat ellátásához át kellett adni bizonyos mennyiségű információt és tudást az önkénteseknek, nem létezett megfelelő szakmai képzés a prostitúció területén dolgozó KO-1^ számára. Ez a helyzet vezetett minket ahhoz az ötlethez, hogy pontosan felmérjük ezeknek az igen értékes segítőknek a munkáját, hiszen az ő aktív közreműködésük komoly értéket ad a munkának, ahogy ezt számos tapasztalat is igazolja, nem csak Európában. Például az 1992- ben (az UNAIDS támogatásával) elindított SHIP program, amely a prostituáltak és klienseik közötti HIV/AIDS fertőzést vizsgálta Sonagachy-ban, az indiai Kalkutta első számú piros lámpás negyedében, e terület legendás példájává vált, és számokban kifejezve mind a mai napig a KO-k alkalmazásának legfontosabb szervezett kerete. E célokat szem előtt tartva kidolgoztuk egy olyan kísérleti projektet, amely a Leonardo Da Vinci Program részeként (az Európai Bizottság Általános Oktatási és Kulturális Igazgatósága, 2002-2006) ellensúlyozni tudná a szakmai tanfolyamok hiányát. Tervünket egy 2001-2003 között megvalósítandó két éves tanfolyamra - mely a prostitúciós tapasztalattal rendelkező személyek szakmai ismereteinek a növelését, valamint képzésük és oktatásuk elősegítését célozta - elfogadták. A TAMPEP (Nemzetközi Együttműködés az AIDS és a Nemi Úton Terjedő Betegségek Megakadályozásáért a Bevándorló Prostituáltak Körében) program lett nélkülözhetetlen partnerünk a nemzetközi projektben. Már a program valamennyi fázisában KO-ként tekintenek a prostituáltakra, és aktívan hirdetik az emberi és polgári jogok alapján álló politikai, jogi és társadalmi egyenjogúságukat, az emberkereskedelemmel szembeni fellépést, valamint a nők személyes szabadságának és épségének tiszteletben tartását. Ahhoz, hogy egy - e speciális szerep meghatározására szolgáló - irányadó tanfolyamot dolgozhassunk ki több ország együttműködésével, feltétlenül tiszteltben kellett tartanunk az egyes országok azon jellemző sajátosságait, melyek meghatározzák a prostitúcióhoz való viszonyulásukat. Az a tény, hogy nem létezik Európában egységes jogi szabályozás a prostitúcióval és a bevándorlással kapcsolatosan, azt jelenti, hogy a program célcsoportjába tartozó nők teljesen különböző életkörülmények és munkafeltételek között léteznek, attól függően, melyik országban élnek. Ennek köszönhetően számukra más és más képzési stratégiát kell kidolgozni. Vissza