Szakképesítések kölcsönös elismerése az Európai Unió tagállamaiban

Előszó

E figyelemre méltó tanulmány a hazai szakképzés európai integrációnk szempontjából lényeges kérdéskörével foglalkozik. A szerző az európai jogalkotás fejlődésének legújabb szakaszában az adott témával összefüggő szabályozás átfogó rendszerezésére vállalkozik úgy, hogy egyben a magyar szakképzésben zajló kvalifikációs eljárások korszerűsítésére vonatkozó javaslatait is megfogalmazza. A szakképesítések kölcsönös elismerésének kérdése az európai integráció folyamatában jól szemlélteti a szabályozás elvi és gyakorlati nehézségeit, különösen az oktatás területén, ahol elvben a tagországok számára harmonizációs kötelezettségek nincsenek. Az európai „szabadságjogok" egyike, a személyek, s így a munkaerő szabad áramlásának biztosítása már a közösségi politika szintjén konkrét intézkedéseket igényel. A tanulmány kitűnő áttekintést ad arról, hogy a kezdetben átfogó és adminisztratív szabályozás a gazdasági racionalitás szintjén miként szembesült a tényleges nehézségekkel. Ennek megfelelően az utóbbi évtizedben a kölcsönös elismerés rendszere módosult, s a formális elismerésre való törekvéstől távolodva - elsősorban az oktatott szakmák transzparenciájának erősítésével - a gyakorlati, praxis elemeket is lehetővé tévő keretszabályozás irányába halad. A szerző elemzése kellően retrospektív abban az értelemben, hogy törekszik a közösségi szabályozás teljes történeti menetét bemutatni, ugyanakkor teljesen időszerű, mivel a legújabb szabályozási dokumentumokat is bemutatja. így a 42/1999-es EU direktívát is. ami feltételezhetően a magyar csatlakozás záró szakaszában irányadónak tekinthető. Vissza