Szahara császára

Előszó

Futótűzként terjedt el a hír a helyőrségekben, hogy a kiváló Le Sage hadnagy, visszatérve szabadságáról, elhozta feltűnően szép, végtelenül érdekes, elbájolóan kedves és okos feleségét is Marokkóba.
A Melleratban állomásozó tisztek, feleségeikkel ellentétben, nem tudták eltitkolni ezen való örömüket. Egy hónap múlva a népszerű, kiváló és sikerdús Riccoli hadnagy nem is tagadta, hogy fülig szerelmes a szép asszonyba. Még nyilvánosan is elhencegett vele és arra kérte az embereket, hogy csak figyeljenek. Az emberek ezt meg is tették s megindultak a találgatások a társaságban, klubban, étteremben, hogy melyik lesz a győztes: a vidáman udvarolgató Riccoli hadnagy, vagy a hatalmas Le Sage hadnagy?
Roppant izgató dolog ...
A holdfénybe mártott afrikai éjszaka nagyon forró és nagyon csendes volt. A levegő villamos volt a közelgő zivatartól, titokzatos, sejtelmes, zavaró és nyugtalanító éjszaka.
Legalább is ilyennek találta Madame Le Sage, amint szüntelenül föl alá járkált a poros pálmák közé ékelt s faágakkal befedett bungalowjának kis nappali szobájában.
- Üljön már le kedves . . . jöjjön és üljön ide - kérte Riccoli hadnagy, ütögetve annak a pamlagnak a párnáit, melyen terpeszkedett.
Madame Le Sage kilépett a verandára és belenézett az éjszakába.
- Bár a csillagok olyan különösek és közel vannak és a hold is olyan csodálatos, mégis úgy érzem, hogy vihart kapunk - mondta. Vissza