Uj Idők 1937. (nem teljes évfolyam) I-II.

Előszó

Részlet:

Az esztendő küszöbén
Irta: Zilahy Lajos

Világostul magam előtt látom a régi családi képet. A horgolt terítővel letakart asztal felett petróleumlámpa ég és apám a pesti újságot olvassa, hosszúszárú pipáját a balkarjára vetve. Aztán félreteszi az újságot és elmagyarázza a legfrissebb híreket. Bánffy Dezső miniszterelnök a királyhoz utazott, a magyar politika szelíd mennydörgése megint közjogi vihart jósol. Kínában a bokszerlázadás dul, Transvaalban pedig már mozognak a búrok. A magyar politika még eljut a családi kör asztalára, de a külföldi hírek úgy hangzanak, mintha csillagokról beszélgetnének. A földgolyó mindenki számára üres, talán csak André vakmerő léghajója száll az északi sark felé. De különben senkit se érdekel, hogy mi történik odakint a nagyvilágban.
Mi, akik az Ur 1937-ik esztendejének küszöbéről tekintünk előre, olyan kicsinek érezzük és lát pk a földgolyót, mint apáink a vármegyét. A trónjáról lemondó angol király lélegzetvételét is halijuk, amikor új mondatba kezd. Madrid sorsa családi üggyé lett, Afrika térképe beleszól az életünkbe. Világpolgárok lettünk és ha a saját sorsunkra gondolunk, az egész világot át kell pillantanunk.
Mit hoz ránk az új esztendő? Senkisem tudja. Kábultan állunk a hófergetegben. Tanácstalan tekintetek szegeződnek a világkép hatalmas, ködbe- vesző körvonalaira.
De valahol mégis csak el keli indulnunk a gondolatainkkal. Fogadjuk el a világégés magyarázatul Stuart Chase-nek, az amerikai gondolkodónak rendkívül egyszerű megfogalmazását, amely számunkra nem sok újat mond, de legalább nem tévedünk le a főútról. E magyarázat szerint az emberiség történetében az utolsó másfél évszázad folyamán rendkívül világosan kiemelkedő két határkő: a francia ¦forradalom és a világháború. E két határkő között eltelt idő olyan, mint egy zárt medence a világtörténelemben. Ebben az idő-medencében az emberiség csodálatraméltó szellemi erőfeszítéssel egy új élőlényt tenyésztett ki, amelyet általában gépnek nevezünk. Ez az új és rendkívüli élőlény nagy gyorsasággal szaporodott és természetesen táplálékra volt szüksége. Hogy ezt a táplálékát megszerezhesse, ledöntötte azokat a falakat, amelyek mögött gőzzel szoptatva felnevelték, lassankint megjelent a szabad kereskedelmi piacokon és a nagy világtengereket körülúszva, veszedelmesen kezdett hasonlítani a grönlandi bálnához, amely óriás állkapcsait szétnyitva hasítja a vizet és milliószámra nyeli el az apróbb élőlényeket.
A bálnák egyre nőttek, a táplálék egyre fogyott, végül is kitört a világháború, amelyben ezek a képzeletbeli, de mégis valóban élő óriáslények csaptak össze. Néhányat megszigonyoztak és partra vontattak. Kohók lángjai csapnak fel, amelyekben a bálnák zsírját olvasztják. A lángok fényében mozgó,kormos emberi gondolatokat különböző vidékek szerint szociálizmusnak, fasizmusnak, hitlerizmusnak vagy éppen a roosevelti „new deal"-nek hívják.
A kor, amelyben élünk, elsősorban az ember küzdelme a géppel. Munkanélküliség, gazdasági válság, nemzeti forradalmak, fajok harci riadója, mind ennek a küzdelemnek eredője.
Világégés? Ezt a szót szívesen használják most mindenütt. Pedig a világ mindig égett. Az a rég! jó békevilág, amelyre a petróleumlámpák fényén és apáink pipafüstjén keresztül gondolunk vissza, épp úgy forrongott, éppen úgy tüzet és vért okádott, mint ez a mai kor, csak akkor nem vettünk ennyire tudomást róla. A földgolyó füstben, gőzben, napsütésben és csillagok fényében gurul előre az időben.
Ilyen lesz az újesztendő is. A nagy mennydörgésekből és félelmetes csattanásokból szelíd és termékeny záporok lehetnek.
És mi, magyarok, ahogy itt állunk az esztendő küszöbén, pillantsunk egymásra testvéri pillantással. Nekünk csak egy gondolatunk lehet: minden erőnkkel, minden életösztönünkkel a mi külön magyar feladataink felé indulni.
A hófergetegen túl az emberiség szebb és boldogabb korszaka vár ránk. A megpróbáltatásokon túl a jövendő csupa igéret és vigasztalás. Boldog új esztendőt. Vissza