Előszó
Egy leány története:
Egy kisvárosi ház túlfűtött szalónja... Rikító színű kárpitok, amelyeken egy virágbokréta mintája ismétlődik számtalan változatban. A szekrény tetején (mert az is van a szalónban) szép sorjába állított befőttes üvegek láthatók. A karosszékeket vászonnal vonták be, alkalmasint a szövet kímélése céljából
Ebben a szobában, amelynek nagy állótükre elé két karosgyertyatartót tettek a földre, öltözködik Mariska kisasszony. Nem is öltözködik, csak kellene neki öltözködnie. A leány már tíz perc óta ott ül a nagy tükör előtt, összekulcsolt két kezébe fogva a térdét. Nem a maga képmását nézi (huszonhárom esztendő óta elég alkalma volt abban gyönyörködni, négy-öt esztendő óta pedig különben sem ment végre rajta semmi különösebb változás), hanem a kék füstöt bámulja, amely az ajkai között égő cigarettából kavarog.
Báli díszének alkotó részei ott hevertek szanaszét a székeken, részben pedig ott függtek a tükör sarkán. A leány bolyhos kendővel takarta le a meztelen vállát, különben pedig fésületlen és meglehetősen lompos volt. Amint ott ült, egykedvűen cigarettázva, semmivel sem emlékeztetett azokra a rózsás genre-képekre, amelyek az első báljára készülő leány kedves izgalmát ábrázolják.
Szabolcs házassága:
- Mit csinálsz ma este, Miska?
- Magam sem tudom még. Nem akarok kártyázni.
- Volna kedved egy ostobasághoz?
- Attól függ, hogy elég mulatságos-e?
- Kísérj el egy estélyre. A Forgácsék estélyére.
- Hogy mondtad?
- Forgácsék! Cs-vel és nem ch-val írják a nevüket, különben nagyon tisztességes emberek.
- Köszönöm, nem kérek belőlük. Ha tisztességes emberek közt akarnék unatkozni, akkor elmehetnék a sógornőm estélyére is . . . Kik azok az emberek tulajdonképpen?
- Mondtam, hogy tisztességes emberek. Van egy féltucat bérházuk a fővárosban és egy hatemeletes malmuk a határban.
- Sejtem, hogy leányuk is van?
- Az öreg úr több ízben nagyon szíves volt hozzám ... Mikor az ősszel kellemetlenségem volt a tőzsdén, a kezemre járt. Azóta többször is találkoztunk a jégen és meghítt magához. Végre is el kell hozzá egyszer mennem...
Vissza