"Este nyolckor születtem..."

Előszó

Kötetünk a száz esztendeje született Márai Sándor emléke, személye, személyisége, életútja, legfőként pedig életműve előtt tiszteleg. A centenárium alkalmából - ez év április 10-én és 11-én - nemzetközi tudományos konferenciát rendeztünk Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Főiskolán, s ez a könyv a szimpóziumon elhangzott előadások többnyire stilizált, átdolgozott, kibővített szövegét gyűjti egybe. Sajnos, nem valamennyit. Kézirat híján le kellett tennünk Dózsái Mónika lipcsei doktorandusz Napló és nyilvánosság (Szereptudat és identitás vizsgálata Márai emigrációban írt naplói alapján), valamint Szörényi László intézetigazgató professzor Az emigráns Márai véleménye a hazai irodalmi életről című előadásának közreadásáról. Nincs kétség: a két okfejtés kimaradása mind számunkra, mind az olvasó számára veszteség. Örömmel adunk helyet viszont Németh G. Béla akadémikus tanulmányának, noha a szerző nem vett részt a tanácskozáson, s elemzését is csak utóbb bocsájtotta rendelkezésünkre. Hiány és többlet, fogyatkozás és gyarapodás egyszersmind.
Emlékülésünk előadóit többféle diszciplína művelői közül toboroztuk össze, s nem csupán a „varietas delectat" ősi bölcsességét követvén. A Márai-életmű roppant gazdagsága, bonyolult, sokszínű mivolta is erre kötelezett bennünket. Ez az oeuvre számos irányból megközelíthető s vizsgálható, több tudományág szakembereit izgat(hat)ja, ezért jutott szóhoz a konferencián nyelvész és irodalmár, bibliográfus és filozófus, esztéta és historikus, vallás-, művészet- és rádiótörténész, szépíró és hajdani levelezőpartner. Tárgyát ki-ki maga választotta meg, nézőpontját, metódusát úgyszintén, s következik ebből, hogy a szimpózium a témák, perspektívák, módszerek és értékítéletek sokaságával gyönyörködtetett. Ámde következik az is, hogy a tanácskozás résztvevői - már csak a rendelkezésükre álló idő kurtasága okán is - sokkal inkább az életmű egy-egy részletéről, kisebb-nagyobb összefüggéseiről beszéltek, mintsem az egészéről, inkább szolgáltattak érdekes és fontos adalékokat, mintsem a teljes oeuvre-ről nyilatkoztak volna (bár akadt, ki ez utóbbit is megkísértette). S alighanem így volt ez rendjén. Vissza