Magyar Cserkész 1933. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Boldog Újesztendőt!

Elballagott a vénséges vén 1932-es esztendő, miután minden kincsét, örömét, szépségéi reánk pazarolta. Bement a Mult kapuján s nem jön vissza soha többé, csak kis követei, az Emlékek keresnek fel ezután bennünket. S amint a Múlt kapuja döngve becsapódott mögötte, abban a pillanatban lépett be a szemben levő lövőkapuból frissen, fiatalon, duzzadó tarisznyával az új esztendő: 1933.
- Isten hozott, Újesztendő!
- Állj meg egy szóra! Mit hoztál nekem a degesz tarisznyádban?
Lekanyaritja a tarisznyát válláról s bontja már a száját, hogy megmutassa kincseit . . .
- Hozok neked 365 napot. Ma még üres mind, te fogod megtölteni emberi szivedből, erődből sarjadt minden jóval. Napok, órák, percek a nagy Isten üres edénykéi: az ember az, aki tehetsége, lelke szerint jóval, rosszal tölti őket. Hozom a gondviselő Isten sok kegyelmét; a fiatal élet erőit; a családi otthon puha fészkét; édesanyád, édesapád, szeretteid átölelő szeretetét; egészséget, tudást, jóságot és mindent, amit az élet nyújthat a bontakozó embernek.
Hozok hitet magadban, reményt a jövőben, nagy akarást, energiát. Hozom az újrakezdés lendületét, az „ezután mindent jobban!" akarását, a minden újjal együtt járó gyengitetlen, nagy megbízatást.
Hozom ajándékul a legszebb magyar álmot: csodaszarvas-kergetést a gödöllői világjamboreen, ahol negyven nemzet húszezer fia a te vendéged lesz és ettől a vendéglátástól kezdve lelkes barátja a magyar nemzetnek. Gyönyörű magyar hódítás: szivek hódítása, cserkészkincsek halmozása, egy egész életre szóló páratlan nagy élmény. Hozott-e ennél szebb ajándékot neked bárki is az elmúlt esztendő-testvéreim közül?
- Újesztendő bezárja a tarisznyáját, vállára veti és már rá is lép az idő örökkön mozgó szalagjára, hogy megállás nélkül végigjárja a maga 365 napos vándorútját.
És vele megyünk, cserkésztestvér, mindannyian. Megyünk meg nem állva, nem pihenve, pillanatra el nem lankadva, hiszen arról van szó, hogy pereg, pereg az idő és jutnak az órák, a percek. Amelyeket üresen elengedtél, soha vissza nem hozhatod többé, hogy utólag megtöltsd; itt áll a cserkészjelszó: Légy résen!
Mire ezek a sorok a kezedbe kerülnek, már fogja kezedet és vezet az 1933-as esztendő. El nem veszíted egyetlen napját! El nem fecsérled egyetlen óráját! Gazdag év, ha gazdaggá teszed, kitöltve összes kereteit jóval, munkával, akcióval; koldus, ha magad koldus vagy lélekben, erőben.
Hát igenis megmutatjuk, hogy soha ilyen csodálatosan gazdag, ilyen erős, ilyen szép éve nem volt még a magyar cserkésznek!
Ezzel az akarással kívánok neked boldog újesztendőt. Vissza