Szabó Vladimir

Előszó

Szabó Vladimir képzőművészetünk Krúdy Gyulája, legálmodóbb elbeszélője, nem véletlen, hogy illusztrátori múltjának legízesebb sorozata ehhez a mester-íróhoz kötötték őt. Képzeletén nemcsak ősei, közeli és távoli ismerősei járnak ki s be a legnagyobb elevenséggel, hanem Zrínyitől Dózsáig történelmünk néhány nagy alakja és korszaka is. Átéli sorsukat, tetteiket, életvitelüket, éspedig nem csupán képzőművészeti témaként, hanem szinte a valóságos régi vitézségek hevületével. Művészetének bensőséges tulajdonsága a merengés: múlton, jövőn, embereken, fákon, növényeken, mulandóságon, annak szép és fájdalmas szomorúságán. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek érzületében, és megteremtik művészetének egyik igen sajátságos vonását, a groteszket. Ebben a vonásban nincsen a csúfolódásnak sem szándéka, sem jele. Inkább emberi-etikai megindultság, és védelmező - vitézi - indulat a megviselt sorsúak mellett, a galád életkörülmények, a betegségek csúfsága, a magányos öregség ellen, - leginkább pedig az "állat az emberben" témája foglalkoztatja. Némely művén szerepet cseréltet e két élőlénnyel, így mutatva ki az emberek testi-lelki falánkságát, - olykor lafontaini hasonlatokba bújtatva mondókáját. E példabeszédeinek hangja nincsen híján a közvetett moralizálásnak, s a fonákságokat áttekinthető emberismeretnek, amely hajlamát mesterünk, sejtése szerint, felvidéki papőseitől örökölhette. Vissza