Szabó Pál alkotásai és vallomásai tükrében (dedikált példány)

Fülszöveg

Szabó Pálban a létezés örömét szabadítja föl az élet minden apró szépsége. Innen fakad áradó lírája, s innen az a törekvése, hogy az életet teljes bonyolultságában, teljes szépségében mutassa meg. Vagyis költőien. Mégis a valóságnak megfelelően, nem idillé sekélyesítve.Szabó Pált riasztja a szociografikus eszközökkel, szürkén és naturlisztikusan írt széppróza, ő segítségül hívja a lírát is, és ezzel új utat is nyit a magyar parasztábrázolás történetében. Az embert érzések, gondolatok, vágyak, szenvedélyek szövevényeként ábrázolja, együtt a tájjal, a természettel, a táj és a természet teremtményeként, részeseként, belehallgatózva hősének múltjába és vágyott jövőjébe. Életművének ezért olyan sajátos az éghajlata, és ebben a harmatosan üde,derűsen csillogó világban minden hősének különös természete, mindenkiétől elütő viselkedésformája van, akár parasztról, akár városi emberről, akár régi korok vitézkedő, falut teremtő emberéről van szó. Szabó Pál a mesemondó gyönyörűségével mondja el történeteit, az ő bölcsőjét még a mesék ringatták, szavain szinte napfény csillog, mondatai a vers magasába lendülnek, a tájakon, az emberi sorsokon szivárványos pára lebeg.
Czine Mihály kitűnően ismeri ezt a Szabó Pál-i világot. Könyve nemcsak gondos és pontos életrajz és életműelemzés, hanem nélkülözhetetlen dokumentumanyag és művészien megírt esszé is. Vissza