Előszó
Csíkjenőfalva története megírásának gondolata feleségem kérése, ösztönzése nyomán fogant meg és foglalkoztatott, de csak akkor öltött végleges formát, amikor az 1945-ben született jenőfalviak 50 éves találkozóján a helység szülöttje, a Németországban élő Kedves Ince egyetemi tanár felvállalta a falutörténet kiadási költségeinek biztosítását. Nemes cselekedetét nem lehetett válasz nélkül hagyni.
Ha létezik székely település, mely bővelkedik történeti múltját illető írásos emlékekben, akkor Csíkjenőfalva ezek közé tartozik mindenképpen. Munkálkodásunk során nem azzal kellett megbirkóznunk, hogy milyen írásos forrásokat szólaltassunk meg, hanem azzal, hogyan is tanulmányozzuk át azokat, hogyan gyűjtsük be a történeti múltra vonatkozó adatokat, mindenekelőtt a falujegyzőkönyvek, egyháztanácsi, közbirtokossági iratok, feljegyzések stb. adatait.
Az előttünk járók - Benkő Károly, Szedenczky Kardos Lajos, Endes Miklós, Vámszer Géza, különösen pedig Imreh István - „fogta a kezünk" Csíkjenőfalva történetének kutatása és megírása közben. Ugyanakkor, tisztelettel és köszönettel tartozunk a jenőfalviak szíves támogatásáért, a rendelkezésünkre bocsátott „inventáriumok"-ért, a még több szóbeli tájékoztatásért, tanácsért, a sok kedves biztató szóért. Továbbá, Fábián Zoltán plébános úrnak önzetlen jóindulatáért, segítségéért.
„Laksági emberként (sáromberki születésű lévén) „vejnek szállva'' Jenőfalván rövidesen ráfigyeltünk a sok múltban gyökerező szokásra, megszokásra és azokra a megtartó erőkre, amelyeknek köszönhetően a magyarságnak székelységként számontartott tömbje századokon át, a legmostohább körülmények között fennmaradt napjainkig.
Most, amikor nem látjuk „merre visz a végzet", tükröt szeretnénk tartani Jenőfalva népe elé: íme ezt a háborúságoktól, éhínségektől, döghaláltól, ármánykodástól, testvérharctól sem mentes utat tetted meg, míg eljutottál napjainkig, és mi szeretnénk Isten segedelmével további küzdelmekre, továbbélésre és itthonmaradásra ítélni téged, Jenőfalva népe, hogy részt vehessél a további önmegtartásban, a magyarságot szaporító gyermekáldás vállalásában, hogy értelemmel figyeld a csillogó-villogó-csábító divatot, de csak azt vedd át, azt honosítsd meg szülőföldeden, ami nem térít le arról az útról, amelyet a magyarság fennmaradásáért eddig is vállaltál.
Falutörténetünkben nem kívántunk „mindent tudóként" ítélkezni a letűnt idők embereinek tettei, cselekedetei, kiejtett szavai felett, minden történést, múltbeli eseményt és állapotot leírni, kizárólagosságra törekedve .Jóllehet felvázoltuk a helység természeti viszonyait, értekeztünk a falu nevének eredetéről, vizsgálódásunk központjában a jenőfalvi állattartó és földművelő, valamint mesterséget űző ember, illetve emberi közösség áll. Megkíséreljük bemutatni, miként alakította mezőkertjét, üléshelyét, házát, miként élt, gyakorolta hitvallását, tisztelte az írást, a tudást, és miként szórakozott, művelődött, „fogódzkodott" szokásokba és hiedelmekbe, miközben idegen hadak dúltak és uraltak, miként állt helyt, ha hazáját kellett védelmeznie, éppenséggel megszabadítania az idegenektől.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal