Magyar Uriasszonyok Lapja 1930. június 10.

Előszó

Részlet:
"Pünkösdkor a keresztény világ a Szentlélek eljövetelének emlékét üli. Pál apostol a korinthusbeliekhez intézett levelében ezt mondja: „Némelyiknek bölcseség adatik a Lélek által, másiknak pedig tudománynak beszéde. Egynek hit ugyanazon Lélek által, másnak pedig gyógyítás ajándékai. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái, némelyiknek meg prófétálás, némelyiknek pedig telkeknek megítélése. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja." A léleknek, az értelemnek, a szellemnek micsoda nagyszerű apotheozisa ez! Az Istentől eredő Lélek formálja át az emberi teremtményt Isten képéhez hasonlóvá, ez különbözteti meg a többi, alárendelt lénytől és teszi őt a világ urává. A Szentlélek ellen való bűnök közt, amelyek a megtérést majdnem lehetetlenné teszik, megemlíti a Szentírás az Isten kegyelmében való kételkedést, a megismert igazság ellen való lázadozást, Isten kegyelmének mástól való irigylését, a bűnökben való makacs megmaradást és a bünbánatnak mindhalálig való elmulasztását. Aki ezeket a bűnöket elkerüli, annak lelkét a keresztényi erények koszorúja ékesíti. Az első erény: hit és megnyugvás Isten kegyelmében. Földi bolyongásunk közben, bármily magasra csapkodnak körülöttünk az élet hullámai, viszontagságok és megpróbáltatások súlyos óráiban, változatlan és rendületlen hittel fogódzzék meg lelkünk Isten irgalmában. Ez a hit ad erőt a további küzdelemhez, acélozza meg akaratunkat, bátorítja lépteinket, sugalja cselekedeteinket. Az isteni kegyelembe vetett hit nem engedi elcsüggedni a családjáért küzdő apát, az otthonáért aggódó anyát, ez segíti át a tántorgókat, a tévelygőket, a gyöngéket és gyámoltalanokat az élet szakadékain. Szentlélek pünkösdi ünnepén teljen meg a szívünk hittel és bizalommal, mert Isten kegyelmében csak hívő és bízó lelkek részesülnek. A második erény: a megismert igazság elfogadása. Nincs az a bölcs, aki kevélyen ki merné mondani az elbizakodott szót: én csalhatatlan vagyok. Az embert gyakran tévesztik meg hamis látszatok, még gyakrabban vezérelteti magát elfogultságok, előítéletek és indulatok által. Sokszor megesik, hogy éppen akkor esünk a legnagyobb igazságtalanságba, amikor igazságosak akarunk lenni. Emberi gyarlóság ez, de ha ezt felismerjük, nem szabad elzárkóznunk a lélek megigazulása, a tévedés helyrehozása, az elkövetett hiba korrigálása elől. Törekedjünk igazságosságra és ne makacsodjunk meg az igazságtalanságban. Legyünk egymás iránt megértők, jóindulatunk, elnézők, mert ezen az úton, ha nem is érhetjük cl, de megközelítjük az igazságot..."
Vissza