Előszó
KÖSZÖNTŐ A HUSZADIK ÉVFORDULÓN
1980 november 28-án huszadszor jöttünk össze az öt földrészről, a szabad világon szétszórt magyarok. Miért jövünk össze évről évre lelkesedéssel? Azért, mert árvák...
Tovább
Előszó
KÖSZÖNTŐ A HUSZADIK ÉVFORDULÓN
1980 november 28-án huszadszor jöttünk össze az öt földrészről, a szabad világon szétszórt magyarok. Miért jövünk össze évről évre lelkesedéssel? Azért, mert árvák vagyunk, magányosak és erőt akarunk meríteni minden találkozóból. Különösen akkor, ha az világméretű és a látogató vendégek létszámának folytonos növekedésével a leglényegesebbet igazolja. Azt, hogy a széthúzóknak, egymással perlekedőknek, saját hiúságukért vetélkedőknek, vezéri szerepre törőknek hirdetett magyarok között egyre növekszik azoknak a száma, akik nem szerepre vágynak, hanem áldozatot hozni. Akik utálják a vitákat és a gerillaharcot. Akik nem akarnak - ellenségeink örömére - kést fenni egymás ellen, hanem kezet fogni és tisztelni mások véleményét akkor is, ha az ellenkezik a mienkkel.
Milyen jó a huszadik évfordulón azt látni, hogy egyre nő a nemzet sorsáért aggódó, építő magyarok száma. Azoké, akik hívő alázattal hordják szellemük, tudásuk, művészetük, cselekedeteik tégláit emigráns életünk épületének fenntartásához, szépítéséhez és utódainknak való továbbadásához. Ez az épület a mi legnagyobb gondunk, mert ebben nő fel az ifjúság, aki majd tökéletesebb angol nyelvtudással a gyorsan pergő események által teremtett, folyton változó helyzetben és a komputerek világában is képviselni tudja a magyar nemzetet és védeni nem csupán emberi jogait, hanem igazságos orvoslást szerezni nemzeti sérelmeinek is.
Az eltelt két évtized alatt minden Találkozó ünnep volt. Azzá tette egymás látása és az öröm, hogy az eszme, amiért elindítói létrehozták, egyre erősödik és a távoli kontinenseket is magához vonzza. Ünnepeltünk minden novemberben a szabad világ legnagyobb magyar városában, az amerikai Debrecenben. Ma azonban nem elég ünnepelnünk, hanem hálát is kell adnunk, hogy a huszadik Magyar Találkozót megérhettük és az emberiség legválságosabb napjaiban hitet tehetünk hagyományainkhoz való hűségünkről és minden áldozatot vállaló, változatlan nemzetszeretetünkről.
Vissza