Fülszöveg
Mindenki "másnak szánt, anyám magányos, független,-szabad nőnek, apám boldog családanyának, á professzora-.' im tudósnak, baráti köröm színésznek, felejthetetlen neve?-. lóm, Szondy tanár úr volt az egyetlen, aki azt mondta: író lesz, és legyen is. Ami" meglepő, kiki óhaja teljesük az életben, boldog házasságban éltem, egyenrangú társkap- '^ csolatban egy másik íróval, -sok alkalmam volt szereplésre, gyerekkoromtól tapasztalt tudományos érdeklődésem megkívánta az egyetemi tanulmányaim .^att elsajátított elemző gondolkozás alkalmazását, csak úgy, ahogy az író ősöktől örökölt képzelő- és ábrázolóképességera létrehozta szépirodalmi műveimet.
Úgy érzem, rendkívül i^almas században lehettem tanú. Az volt a fi^alkozásom, ami a szenvedélyem, az volt a szenvedélyem, amivel kenyeret kerestem, hittel élő baráta--im voltak, akikhez testvérként ragaszkodtam és akikre mindig lehetett számítanom. Nehéz életem volt, az idegen azt hihette: látványos. Nem tudom, mi a szabad idő, nei», tudom, mi a...
Tovább
Fülszöveg
Mindenki "másnak szánt, anyám magányos, független,-szabad nőnek, apám boldog családanyának, á professzora-.' im tudósnak, baráti köröm színésznek, felejthetetlen neve?-. lóm, Szondy tanár úr volt az egyetlen, aki azt mondta: író lesz, és legyen is. Ami" meglepő, kiki óhaja teljesük az életben, boldog házasságban éltem, egyenrangú társkap- '^ csolatban egy másik íróval, -sok alkalmam volt szereplésre, gyerekkoromtól tapasztalt tudományos érdeklődésem megkívánta az egyetemi tanulmányaim .^att elsajátított elemző gondolkozás alkalmazását, csak úgy, ahogy az író ősöktől örökölt képzelő- és ábrázolóképességera létrehozta szépirodalmi műveimet.
Úgy érzem, rendkívül i^almas században lehettem tanú. Az volt a fi^alkozásom, ami a szenvedélyem, az volt a szenvedélyem, amivel kenyeret kerestem, hittel élő baráta--im voltak, akikhez testvérként ragaszkodtam és akikre mindig lehetett számítanom. Nehéz életem volt, az idegen azt hihette: látványos. Nem tudom, mi a szabad idő, nei», tudom, mi a magány, pedig mindenkimet elvesztetten!, nem tudom, milyen a nférengés vagy tanácstalanság. Az Abigél iskolájában nőttem fel, nálunk nem volt divat az érzékenykedés. Remélem, úgy megyek el majd a földről, hogy hagytam hátra valamit.
Az ÖRÖKSÉGÜNK Jcönpvsorozat élo iro-dalntunk legjavát a szerzők kézjegyével hitelesítve őrzi meg az időitek. Idősebb íróink, Összeálló gazdag életmúvükból személyesen válogatják ki legkedvesebb, általunk legtöbbre értékelt, legsikerültebbnek tartott s—mintegy szellemi hagyatékként — az utókomák leg- ' inkább ajánlott írásaikat. V
Vissza