Előszó
Részlet a könyvből:
"Ha eszébe jutott, mi mindenre kellett már felelnie életében, mindig elkedvetlenedett egy kissé. A negyvenes évek elején sosem ismert felmenői vallását faggatták, a németek bevonulása után azt, hogy gondolkozik az oroszokról. A békekötést követő időszakban arról kellett nyilatkoznia, mi a véleménye a németekről, s igazoló bizottság kérte számon, milyen magatartást tanúsított a háborús években. Később válaszolnia kellett arra, miféle származék, rendelkezik-e ingatlannal, vannak-e rokonai külföldön vagy internáló táborban, volt-e tagja valamiféle tömegszervezetnek a Horthy-korszak, alatt. Többször megtudakolták, mint gondolkozik Koreáról, a klerikális reakcióról, a szociáldemokratákról, Mindszenty bíborosról, utánanéztek, milyen határig sajátította el továbbképzési anyagát, s ötvenhat végén számot kellett adnia arról, csakugyan férje és anyósa betegsége hátráltatta-e abban, hogy ugyanakkor megkezdje a munkát, mint a többiek, vagy így értelmezte az általános sztrájk gondolatát. Ügyvédjét az érdekelte, megcsalta-e valamikor Elek, bántotta-e a szó valódi értelmében? Reakciói ritkán voltak élesek, Katalin mindig engedelmesen válaszolt, s Dániel halálának, vagy Melinda a válóperükben játszott szerepének elhallgatása kivételével tulajdonképpen őszintén is. Hosszú időbe telt, míg egyszer ráeszmélt,; hogy alighanem semmit sem közölt magáról.
Apja-anyja nevét, foglalkozását (Csándy Kornél levéltáros, Somos Aranka óvónő) legalább tíz különféle életrajzba, kérvénybe beleírta, de soha senki sem érdeklődte meg tőle, miféle ember volt Csándy Kornél vagy Somos Aranka, s milyen volt az egyik levéltárosnak, a másik meg óvónőnek. Számtalanszor be kellett számolnia arról is, hogy a ház, ahol megszületett, nem volt családja magántulajdona, hanem szolgálati épület, az anyja óvodája, ám soha senki se kérdezte meg, milyen is volt voltaképpen ez a ház, és nem esett szó sem a krepp-papír lepkeszárnyakról, sem a gombákról. Pedig az első, ami eszébe jutott, ha valaki régi otthonát említette, a drótvázra feszített játékszárnyak voltak, meg a sampinyonok erdőillata."
Vissza