Az időtálló papi eszmény

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
AKINEK A NYOMÁBAN JÁRUNK
Bevezető elmélkedés
B év, 29. évk. vasárnap előestéje (Mk 10,35-45)
Az irodalomból ismerős Petőfinek a négyökrös szekérről szóló verse, amelyben a költő és útitársa egy hangulatos estén csillagot választottak maguknak. Ezen az estén mi is mintegy csillagot választottunk magunknak. Olyan fényt, amelyről már Izajás próféta könyvében olvashatunk, a sötétségben élő nép számára tűnt fel, s rávilágított Valakire, aki ma is - a 2. Vatikáni Zsinat megfogalmazására gondolva -, a népek világossága, a mi Krisztusunk.
Olyan korban, amely tele aggódással, s félelemmel, ugyanakkor kereséssel; hiszen az emberi szív mindig ilyen, nyugtalan - mint a szarvas a friss források után vágyakozik. Valamire vár. S ez áll a hívő emberekre is. Senki sincs biztosítva a felől, hogy ne homályosodjon el a szív látóhatára, és ne kerüljön sötétségbe.
Kb. 11 évvel ezelőtt egy valamikori professzoromnál jártam, és beszélgetés közben - annak kapcsán valamilyen módon... Tovább

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
AKINEK A NYOMÁBAN JÁRUNK
Bevezető elmélkedés
B év, 29. évk. vasárnap előestéje (Mk 10,35-45)
Az irodalomból ismerős Petőfinek a négyökrös szekérről szóló verse, amelyben a költő és útitársa egy hangulatos estén csillagot választottak maguknak. Ezen az estén mi is mintegy csillagot választottunk magunknak. Olyan fényt, amelyről már Izajás próféta könyvében olvashatunk, a sötétségben élő nép számára tűnt fel, s rávilágított Valakire, aki ma is - a 2. Vatikáni Zsinat megfogalmazására gondolva -, a népek világossága, a mi Krisztusunk.
Olyan korban, amely tele aggódással, s félelemmel, ugyanakkor kereséssel; hiszen az emberi szív mindig ilyen, nyugtalan - mint a szarvas a friss források után vágyakozik. Valamire vár. S ez áll a hívő emberekre is. Senki sincs biztosítva a felől, hogy ne homályosodjon el a szív látóhatára, és ne kerüljön sötétségbe.
Kb. 11 évvel ezelőtt egy valamikori professzoromnál jártam, és beszélgetés közben - annak kapcsán valamilyen módon kitárult, hogy abban a külföldi egyházmegyében is, ahol élt, milyen értetlenek a vezetők az egyházon belüli felületesség láttán - szépen kifejezve egyfajta ateizmust. S nem annak adnak igazat, aki szerint változtatni kellene, hanem a vallástalanság felé elindult tízezreknek.
A helyzetrajzot elfogadtam, de - ami akkor megdöbbentett - elérte őt az idősödő, vagy jobban mondva öregedő em-
9 Vissza