Életek kiállítása (dedikált példány)

Előszó

A túlvilágon egy Johannusz nevű emberi lélek e világra készül megszületni. Az isteni törvény szerint a „Világnézetek boltjában" vásárolhatja meg a nézeteit, amelyek alapján a földön élni fog. A boltban egy fura öreget talál, a világnézetárust, aki ördögi ravaszsággal forgatja a szót a kanti, freudi és darwini elvek körül, hogy végül Johannusz meghasonul választott nézete és belső morális érzései között. A vén boltos hosszasan kínálgatja a különféle világnézeteket, amelyek, mint holmi árucikkek, dobozokba vannak bezárva. Végül Johannusz egy dialektikus materializmussal és egy darwinizmussal a zsebében távozik, és kap ajándékba még egy vásári Jézuska-képet is az iddogálás közben egyre részegebb és agresszívabb ördögtől, mert nem akarja elhinni, hogy a választott világnézete miatt a halál után semmi sem következik...
A könyvben Johannusz hét különböző alakban lép olvasói elé, hétszer születik meg. Először egy kőkorszaki emberként; másodszor a „húrok" népe egyik „nagy" vezetőjeként; harmadszor az ókori, háborús Athénban, egy eszével kiemelkedő rabszolgaként; negyedszer a kortalan Velencében egy élveteg, de vallásos kurtizánként; ötödször egy ügyes hegyi vadászként; hatodszor egy dán világutazóként; hetedszer egy 1956-os magyar menekültként... És a főhős itt ér vissza oda, ahonnan a könyv elején elindult: a világnézetárushoz. Rájön, hogy rossz világnézetet választott, ám az utolsó fejezetben kap még egy esélyt a javításra: a túlvilágon Szókratésszel, Platónnal, Buddhával társalogva megtudja, hogyan élhet teljesebb és jobb életet, és hogy mi annak az alapja. Szabó Kázmér izgalmas és megrendítő könyvének is ez az útravalója, amit hűséges olvasóinak nyújt.
Szabó Kázmér író, orvos értelmiségi szülők gyermekeként 1960-ban Pécsett született, Fiatalon megismerte a Földközi-tenger országait, az olasz és a görög földet, Velencét és Athént, ami meghatározta későbbi gondolkodását. Édesanyjától a szépség szeretetét, apja „antikos" szellemiségétől a szókratészi-platóni filozófia iránti vonzalmat örökölte. Pécsett szerzett 1986-ban orvosi diplomát. Kilenc évig dolgozott sebészként Mohácson. Növekvő megbecsültsége ellenére, 1995-ben nagy elhatározásra jutott: régi álmait és meggyőződését követve Afrikába utazott, hogy a szükséget szenvedő kontinensen tegye próbára kitartását és tudását. Ez a fordulat rányomta bélyegét egész életére és gondolkodására. Afrikán kívül bejárta Ázsiát és a karibi szigetvilágot, Tanzániát, Kenyát, a Nemzetközi Vöröskereszt' küldötteként a polgárháborús Szudánban, a tálibok uralta Afganisztánban, a véres mészárlások színterén, Kelet-Timoron és a cunami sújtotta Szumátra szigetén dolgozott. Jelenleg Afganisztánban és Pakisztánban teljesíti misszióját. Időnként a nemzetközi hírekben is szerepel, mint „veteránnak" számító háborús sebész.' írói pályafutása kezdetét a Megszépülés című novelláskötete jelentette (Pro Pannónia Kiadó, 2004), melyben orvosi-'munkájának, új világok megismerésének és egyre mélyülő filozófiai; gondolkodásának sajátos szintézisét adta. A könyvet az olvasók és a szakma elismerése kísérte. 2008-ban másodszor is kiadták, 2009-ben olaszul is megjelent a Kimerik Kiadónál.
A szerző világnézete: Életünk,- létünk célja az, hogy-az emberi elme -amely köztes minőség világunk és a teljesség között folyamatosan, alakítsa önmagát á teljesség befogadására. Az átalakítás/átalakulás sarokkövének -az erényt tartja. Új, gondolatgazdag, töprengésre késztető könyvével mindenekelőtt ezt üzeni Olvasóinak. Vissza

Fülszöveg

Megfordultam kalandom érdekfeszítő helyeken és helyzetekben: Afrikában-, Dél-kelet-Ázsiában, a karibi világban, Afganisztánban, háborúkban és vérengzések helyszínein. Láttam a természeti, katasztrófák sokak számára elképzelhetetlen pusztításait, az emberi szegénység és nyomorúság még meghökkentőbb valóságát; épp így átéltem távoli országok vidám vagy különös pillanatait, életképeit, emberek közötti kapcsolatokat, és sokáig lehetne sorolni az élményeket, melyeket humanitárius világjárásom alatt tapasztaltam. Mégis tévesnek érezném, ha a színes, és mások által talán soha nem látott vagy tapasztalt élmények felhasználásából születő élvezetes olvasmányokon túlmenően nem akarnék valami mást is adni írásaimmal. Ez a többlet, Kosztolányi szavaival kifejezve: azok a kérdések, melyek a lét kapuin dörömbölnek. Vallom, hogy egy szépirodalmi mű nem hogy hátrányosabb helyzetbe kerül a tudományos filozófiához képest, hanem pont azt az űrt töltheti fel, amit a száraz tudományos érvelés saját szabályainak és módszerének korlátozottsága miatt nem érinthet. Mindemellett, körünk már-már mindenre rátelepedő profit központúságával szemben képesnek tartom az: embert, hogy alkosson, időt és energiát áldozzon nem-anyagi értékek követésére. Egy könyv megírása számomra ilyen. Vissza