Nyelvjárási szöveggyűjtemény Nagykónyiból

Előszó

BEVEZETÉS
A munka célja és jellege
Mint ismeretes, a magyar nyelvjáráskutatás elhanyagolt területei közé lehet sorolni a szöveggyűjtést is. A korábban megjelent szövegközlésekről egyrészt Imre Samu „A mai magyar nyelvjárások rendszere" (Bp., 1971) című monográfiájában olvashatunk összefoglaló értékelést, másrészt pedig Hajdú Mihály-Kázmér Miklós „Magyar nyelvjárási olvasókönyv" (Bp., 1974) című összeállításának bevezetésében kapunk részletes áttekintést. Ezeknek a munkáknak a reális számvetése alapján - sajnos - nem valami biztató kép tárul elénk a nyelvjárási szöveggyűjtések terén elért eredményekről.
Bármennyire értékesek is a különböző folyóiratokban, évkönyvekben (pl. Magyar Nyelv, Magyar Nyelvjárások stb.) közölt szövegek, ezeknek a terjedelme - érthető okokból - összességükben is csekély. A könyvnyi terjedelmű szövegközlések száma pedig - összesen hat! - jóval kevesebb annál, amennyire a magyar dialektológiának szüksége lenne. Ezeknek a fele egyetemi segédkönyvként jelent meg (Simonyi Zsigmond: Tréfás népmesék és adomák. Nyelvjárási olvasókönyv. Nyelvészeti Füzetek 4. sz. Bp., 1903; Vöő István: Magyar nyelvjárási szövegek. Kolozsvár, 1970; és Hajdú Mihály-Kázmér Miklós fentebb idézett olvasókönyve), a másik három pedig részben a Csűry Bálint nevével fémjelzett debreceni iskola működéséhez köthető (Végh József: Sárréti népmesék és népi elbeszélések. Debrecen, 1944;Hegedűs Lajos: Népi beszélgetések az Ormánságból. Pécs, 1946; és Hegedűs Lajos: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Bp., 1952).
Amint az idézett szövegkiadványok megjelenési idejéből kitetszik, ezeknek a többsége bizony elég régen látott napvilágot. Pedig a gyűjtés fontossága és sürgőssége nyelvjáráskutatásunknak erre a területére is éppen úgy érvényes, mint egyéb téren (pl. a szókincsgyűjtésben). Ez a körülmény is arra ösztönzött, hogy anyanyelvjárásomban, a Tolna megyei Nagykónyiban készített magnetofon-fölvételeimből szöveggyűjteményt állítsak össze.
A korábbi szöveggyűjtések némelyik közzétevőjéhez viszonyítva kétségtelenül előnyösebb helyzetben voltam egyrészt abban a tekintetben, hogy a technikai haladás jóvoltából magnetofonnal végezhettem gyűjtőmunkámat, másrészt abból a szempontból is, hogy én saját nyelvjárásomban készítettem a fölvételeket. (Ennek módszereiről A gyűjtés körülményei c. fejezetben részletesebben is szólok.) Vissza