Az élet kapcsolat

Fülszöveg

Először csak magamnak akartam számadást készíteni a hatvanadik életévem betöltésekor. Aztán rájöttem, hogy még nem vagyok kész a számadásra. így aztán változtattam a tervemen. Gondoltam, anekdotázok humorosan e negyven évről, amit a felnőttkoromnak tartok. A humoros forma nagyon jó. A legkevesebb konfliktus árán lehet őszintének lenni. Erről is letettem, idő
hiányában. Végül is összegyűjtöttem a fiókomból egy könyvnyi írást. Ezek az elmúlt 35 évben keletkeztek. Mind olyan szöveg, melyet eddig nem publikáltam. A naplórészletek adták a legtöbb töprengést. Benne van a fiatalkor egy napjának lelkesedése vagy csalódása. Túl személyes. Ráadásul a szövegek többségével, mai fejjel már nehezen tudok azonosulni. Nem mondhatom el Sík Sándorral: „Lerázom magamról a port, amit századok ajka rám lehelt", mert rám száradt a por. Azt sem mondhatom: „Ledobom a palástot, amit a hivatal rám tekert". De azt talán mondhatom, hogy „És az apostol köntösét szétnyitom, amit szent ujjak fűztek össze... Tovább

Fülszöveg

Először csak magamnak akartam számadást készíteni a hatvanadik életévem betöltésekor. Aztán rájöttem, hogy még nem vagyok kész a számadásra. így aztán változtattam a tervemen. Gondoltam, anekdotázok humorosan e negyven évről, amit a felnőttkoromnak tartok. A humoros forma nagyon jó. A legkevesebb konfliktus árán lehet őszintének lenni. Erről is letettem, idő
hiányában. Végül is összegyűjtöttem a fiókomból egy könyvnyi írást. Ezek az elmúlt 35 évben keletkeztek. Mind olyan szöveg, melyet eddig nem publikáltam. A naplórészletek adták a legtöbb töprengést. Benne van a fiatalkor egy napjának lelkesedése vagy csalódása. Túl személyes. Ráadásul a szövegek többségével, mai fejjel már nehezen tudok azonosulni. Nem mondhatom el Sík Sándorral: „Lerázom magamról a port, amit századok ajka rám lehelt", mert rám száradt a por. Azt sem mondhatom: „Ledobom a palástot, amit a hivatal rám tekert". De azt talán mondhatom, hogy „És az apostol köntösét szétnyitom, amit szent ujjak fűztek össze vállamon". Megtisztelem ezzel a személyes gesztusommal barátaimat. Azokat, akikkel eddigi életem során, valamilyen okból, rövidebb-hosszabb időre összekötött a Teremtő. Az élet legértékesebb részét az emberi kapcsolatok adják. Amikor egy másik ember a maga gazdagságával, rejtettségével közel jön, vagy akár önvédelmi pozíciót vesz fel, amikor szárnyal, vagy zuhan, egyaránt az élet lélegzetelállító titkát villantja fel. Egyenként nemigen tudtam gondozni a kapcsolataimat. Ebbéli képességemben (is) gyenge voltam. Most azonban egy csokorba gyűjtöm, s köszönetképpen felmutatom őket az Istennek. Áldást kérek számukra. A könyvből pedig igyekszem mindenkinek eljuttatni egy példányt, akikkel Isten összefűzte ideig-óráig, lazán vagy erősen az életemet. Köszönöm, hogy voltak, köszönöm, hogy vannak. Vissza