Róma és Judea

Előszó

Negyvennyolc évig tartott a babyloni száműzetés (586-588). A fölszabaduláskor őszbehajlottan még sokan visszaemlékeztek a kiűzetés izgalmas-siralmas élményeire. De a jómódúak fiatalabbjai a második generáció, az új otthon jogbiztonságának légkörében a babylon uri rend félé tájékozódott; udvari előkelőségekhez, közigazgatási nobilisekhez, kereskedőkhöz, a hadsereg tisztjeihez. A száműzetés emléke hozzájuk már csak apáik elbeszélései nyomán jutott el, mondák túlzásaival, gyülölködő vagy hizelkedő kiszínezéssel és az élmény erkölcsi konzekvenciáival. Még éltek közöttük látnoki erejű férfiak, próféták és tudósok, akik a hazai szellemet ápolták: a Biblia törvényeinek magyarázói és etikája fensőbbségének hirdetői. Ez a kicsi réteg kétségkívül éreztette még befolyását arra a fiatalságra, amely a hatalom árnyékában n babylon kultúrát épp úgy tisztelte vagy még jobban, mint a sajátját. Ahogy azonban a fölszabadulás tavaszi fuvallata megrázta a zsidó lelkeket, a fiatalság is magára eszmélt. Meggyújtotta a hazavágyódás szövétnekét, amelynek lángja gyorsan magasra csapott és messzire bevilágított a hazatérők útján. A zsidó népi megmozdulás ébresztő harsonája elhallatszott az ország távolabbi részeibe is, ama zsidókhoz, akiknek őseit közel kétszáz évvel előbb Sargon aszyriai király Izrael földjéről átplántolt Gosen vizének síkságaira. A prófétáknak a nép hazatérő reményeiről hangoztatott és mámorosan fenséges igéi ime valóra váltak. Vissza