Szénszünet

Fülszöveg

„Most aztán pakolás és gyerünk a pincébe, mondta az apám, mert ezt a házat ronggyá lövik az oroszok. Az anyám erre elkezdett matatni és gondterhelten járkálni, amitől az apám nagyon mérges lett, mert először is a pince nem nyaraló, hanem szükségállapot, másodszor meg, ha nem sietünk, itt döglünk meg.
Az anyám ettől ideges lett, hogy nem elég az a sok gond, ami a nyakába szakadt, még az apám is hátráltatja, pedig egyáltalán nem ismerheti a pinceviszonyokat, úgyhogy törődjön csak a tankjaival meg a lövészár kaival, de a pincébe ne szóljon bele, mert ahhoz nem ért. Mert például, magyarázta átéléssel, milyen felemelő az, ha van lent egy ingaóra, mert nemcsak azt lehet tudni, hogy mennyi az idő, de nagyon kellemes hangulatot is teremt, amikor elüti az órákat. El se tudod képzelni, mondta ellágyulva, milyen gyönyörű az, amikor egy sötét pincében a reménytelenségbe biztatóan belekondul a falióra.
Ebből aztán nagy vita kerekedett, hogy kell az ingaóra, vagy nem kell. Az anyám... Tovább

Fülszöveg

„Most aztán pakolás és gyerünk a pincébe, mondta az apám, mert ezt a házat ronggyá lövik az oroszok. Az anyám erre elkezdett matatni és gondterhelten járkálni, amitől az apám nagyon mérges lett, mert először is a pince nem nyaraló, hanem szükségállapot, másodszor meg, ha nem sietünk, itt döglünk meg.
Az anyám ettől ideges lett, hogy nem elég az a sok gond, ami a nyakába szakadt, még az apám is hátráltatja, pedig egyáltalán nem ismerheti a pinceviszonyokat, úgyhogy törődjön csak a tankjaival meg a lövészár kaival, de a pincébe ne szóljon bele, mert ahhoz nem ért. Mert például, magyarázta átéléssel, milyen felemelő az, ha van lent egy ingaóra, mert nemcsak azt lehet tudni, hogy mennyi az idő, de nagyon kellemes hangulatot is teremt, amikor elüti az órákat. El se tudod képzelni, mondta ellágyulva, milyen gyönyörű az, amikor egy sötét pincében a reménytelenségbe biztatóan belekondul a falióra.
Ebből aztán nagy vita kerekedett, hogy kell az ingaóra, vagy nem kell. Az anyám sírógörcsöt kapott, és azt kiabálta, hogy az apám egy érzéketlen fatuskó, akinek semmi érzéke a lírai hangvételhez. Erre az apám visszakiabált, hogy neki igenis, hogy van lírai hangvétele, amit a gimnáziumban is elismertek, amikor díjat nyert a szavalóversenyen, de neki a lírai hangvétel egy Petőfi meg egy Arany, nem pedig egy dög nehéz falióra.
Egészen addig veszekedtek, amíg minden eddiginél nagyobb lövöldözés kezdődött. Egy ideig dermedten álltunk, majd mindenki felkapott valamit, ami éppen a keze ügyébe került, és rohanni kezdett. Anyámnak az ingaóra került éppen a keze ügyébe, azzal oldalazott ki a lakásajtón." Vissza