Fülszöveg
A politikai anekdoták különleges tömörséggel képesek bonyolult hatalmi viszonyokat érzékeltetni. Szociológiai értéküket az adja, hogy személyes élményeket, megtörtént eseményeket, helyzeteket idéznek fel és adnak tovább. Nemcsak a történelem különleges mozaikdarabjai, hanem az adott kor társadalmi értékítéletének a dokumentumai is. Gyakran olyan korból valók, amelyik nem tűri meg a nyilvánosságra hozatalukat. A történetek a mindennapi élet apró ütközeteinek fegyverei. Azzal, hogy feltárul bennük egy magatartás, egy viszonyulás, egy rendszer abszurditása, lehetőséget nyújtanak a mesélőknek és hallgatóknak az állásfoglalásra. Egy, a meglévőtől eltérő morális rend alapján kínálnak alternatív valóságértelmezést. Tágítják a kimondhatóság határait, építik a kollektív emlékezést és erősítik az együvé tartozás élményét. Amikor csattanójukon nevetünk, az adott hatalmi konstelláción is nevetünk. Szimbolikus elégtételt nyújtanak: ha utólag is, ha csak néhány pillanatra is, de virtuálisan...
Tovább
Fülszöveg
A politikai anekdoták különleges tömörséggel képesek bonyolult hatalmi viszonyokat érzékeltetni. Szociológiai értéküket az adja, hogy személyes élményeket, megtörtént eseményeket, helyzeteket idéznek fel és adnak tovább. Nemcsak a történelem különleges mozaikdarabjai, hanem az adott kor társadalmi értékítéletének a dokumentumai is. Gyakran olyan korból valók, amelyik nem tűri meg a nyilvánosságra hozatalukat. A történetek a mindennapi élet apró ütközeteinek fegyverei. Azzal, hogy feltárul bennük egy magatartás, egy viszonyulás, egy rendszer abszurditása, lehetőséget nyújtanak a mesélőknek és hallgatóknak az állásfoglalásra. Egy, a meglévőtől eltérő morális rend alapján kínálnak alternatív valóságértelmezést. Tágítják a kimondhatóság határait, építik a kollektív emlékezést és erősítik az együvé tartozás élményét. Amikor csattanójukon nevetünk, az adott hatalmi konstelláción is nevetünk. Szimbolikus elégtételt nyújtanak: ha utólag is, ha csak néhány pillanatra is, de virtuálisan helyreállítják a valóságban megbillent igazságot.
A kötetben olvasható politikai anekdoták többsége a pártállami rendszer négy évtizedéhez: kiépüléséhez, „tündökléséhez" és bukásához kötődik, kisebb részük pedig a korszak előzményeihez, illetve a rendszerváltás után is továbbélő nyomaihoz, hatalomfelfogásához és mintáihoz. A történetek teljes időspektrumából hét évtized sajátos történelme, a történelem láthatatlan arca rajzolódik ki. Az egyik politikai rendszerből a másikba, a diktatórikusból a kevésbé diktatórikusba való átmenet kedvez ugyan annak, hogy kibeszéljük magunkból az ilyen típusú élményeinket is, de annak is, hogy a gyógyító feledés homályába süllyedjenek. Egyik-másik történet talán megnyitja az emlékezés csatornáját. Az utánpótlás apropóját pedig - úgy tűnik - a történelem folyamatosan biztosítja.
SZABÓ ILDIKÓ (1946) szociológus, az MTA doktora, egyetemi tanár (Debreceni Egyetem). Kutatási területe a politikai szocializáció, az állampolgári kultúra, a fiatalok politikához való viszonya, a kollektív identitások formálódása. Fontosabb könyvei: Politikai szocializáció Magyarországon (1991); Tizenévesek állampolgári kultúrája (1998, társszerzővel); A pártállam gyermekei. Tanulmányok a magyar politikai szocializációról (2000); Magyarok Párizsa (2003, társszerzővel); Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálódásában Magyarországon 1867-2006 (2009).
Vissza