Közösségszerveződési folyamatok a magyarországi románok körében I.

Előszó

1994 őszén és 1995 tavaszán három magyar település: Gyula, Méhkerék és Körösszakál 18 éven felüli lakosai körében kerestük a választ arra, hogy milyen kapcsolatok vannak az együtt élő magyarok és románok között, mit gondolnak egymásról, mennyire van jelen a román nyelv és kultúra életükben, és mit gondolnak a magyarországi románok önszerveződéséről. A vizsgálat során Gyulán 200, Méhkeréken 198 és Körösszakálon 201 emberrel készítettünk kérdőíves interjút kérdezőbiztosok közreműködésével. A megkérdezett személyeket a választói névjegyzékből véletlenszerűen választottuk ki.
Vizsgálatunk egyik fő célja az volt, hogy feltárjuk: milyen különbségek vannak az interetnikus viszonyokban és az identitásokban etnoregionális szempontból különböző településeken. A helyszínek kiválasztásában arra törekedtünk, hogy a magyarországi románok településszintű jelenlétének három modelljét találjuk meg: egy olyat, amikor a kisebbség többséget alkot és integritását viszonylag jól őrzi, egy olyat, amikor kisebbséget alkot és az asszimiláció előrehaladott állapotában van, végül pedig egy olyat, amikor helyi szinten kisebbséget alkot ugyan, de kulturális és szimbolikus jelenléte a román nemzetiségűek tényleges arányánál markánsabban fejeződik ki az adott településen. Az első típust a Békés megye Méhkerék, a másodikat a Hajdú-Bihar megyei Körösszakál képviseli, ahol a húszas években a többség még románul beszélt, mára azonban gyakorlatilag eltűnt a román nyelv használata, míg a harmadikat az ugyancsak Békés megyei Gyula példázza (ahol azonban a Hajdú-Bihar megyei településeken lakó románokra jellemző dialektust beszélik). Ez a kisváros tekinthető a magyarországi románok fővárosának. Vissza