A pártállam gyermekei (dedikált példány)

Fülszöveg

Minden politikai hatalom realizálni kíván egy olyan szocializációs modellt, amely legitimációs szükségleteivel összhangban van, és amelyet megfelelőnek tart a társadalomra vonatkozó elképzelései valóra váltásához. Ugyanakkor a társadalmi gyakorlat is kitermeli a különböző érdekeknek legjobban megfelelő szocializációs modelleket, amelyek természetesen kisebb vagy nagyobb mértékben meg is felelhetnek a politikai hatalom modelljének. Az egyén aztán a politikai és a társadalmi gyakorlat normarendszeréhez igazodva alakítja ki a maga személyiségmodelljét.
Magyarországon a változó, nehezen megtanulható, sokszor kiszámíthatatlannak tűnő és garanciákat nélkülöző társadalmi "játékszabályok" ellenében nem intézményesült védekező stratégiák, hárító technikák, rejtett "ellenvilágok" épültek ki, amelyek a hatalom számára is nehezen kiszámítható, de erőteljesen ható szocializációs tényezőkké váltak.
A folyamatosság és a változás kérdése különösen élesen vetődik fel akkor, amikor a politikai és a társadalmi viszonyokban alapvető változások következnek be. Ilyen esetekben a politikának tisztáznia kell a múlthoz való viszonyát, és erre az állampolgárok is fokozottan rákényszerülnek. Ezek az időszakok nem könnyűek az egyének számára, hiszen számot kell vetniük már kialakult identitásukkal, ugyanakkor szocializációjuk története meghatározza magatartásukat, behatárolja döntési kompetenciájukat. A hatalom megtartásának kezdeti nehézségei fokozott legitimációs szükségletekkel járnak, hiszen az új intézményes rendet minden generációval el kell fogadtatni. Ezért megnő az ideológia és általában az attitűdök, magatartások befolyásolásának a jelentősége. Politikai tétje van annak, hogy milyen értékek sajátítódnak el a szocializációs folyamatában (ezért is hatalmi kérdés az oktatási intézmények és a médiumok feletti rendelkezés). A történelmi fordulók a normateremtés nagy lehetőségei.
Ha gyors egymásutánban mennek végbe politikai és társadalmi változások, a társadalmi tudatban egymásra rakódnak a mindenkori legitimációs szükségletnek megfelelő értékek. Az értékrendek megváltoztatására irányuló törekvésekre a társadalom ellentmondásosan reagál. Az emberek nem maradnak érintetlenek tőlük, de ez nem jelenti azt, hogy társadalmi méretekben is elterjednének az aktuális hatalmi érdekekkel adekvált új értékrendek. Szükségszerűen keverednek egymással a legkülönbözőbb értéktartalmak. Ezért a politikai fordulatok idején nagy jelentősége van mind a múlttal való szembenézésnek, mind pedig a továbbélő politikai kultúra politikai kezelésének, mivel ezek befolyásolják az új politikai kultúra kialakulását elősegítő intézményesülési folyamatok sikerét. Vissza