Előszó
Részlet a könyvből:
"Valamennyien tudjuk, hogy irattárosok, ügyintézők és levéltárosok mennyire várták az új irattári terv megjelenését. Mindnyájan vártuk, mert mindannyian tisztában voltunk...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Valamennyien tudjuk, hogy irattárosok, ügyintézők és levéltárosok mennyire várták az új irattári terv megjelenését. Mindnyájan vártuk, mert mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy az önkormányzatoknál keletkező iratok jelentős részét milyen nehéz besorolni a tanácsi rendszerre szabott irattári tervbe. Próbálkoztunk, s hogy milyen eredménnyel, az majd később fog kiderülni.
Később, mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy mikor, hol, milyen vitás, újonnan keletkezett irattípust hová soroltak be - esetleg ötletszerűen. E probléma az ez után következő selejtezéseknél még nagy gondot fog okozni. Lelkiismeretünk azonban bizonyos tekintetben tiszta: a köztes időszakban keletkezett iratok közül Budapesten eddig csak a nagyon rövid, 1-es, 2-es őrzési idejűek kerültek selejtezésre (szociális segélyek, hatósági bizonyítványok). Bármily fonák volt is a helyzet, reményeink szerint nem ment ki maradandó értékű irat. Lesz még gondunk azonban a hosszabb őrzési idejűek selejtezhetőségének elbírálásával.
Az új minta irattári terv megjelenésének pillanatában mindenki boldog volt, irattáros is, levéltáros is, talán még néhány ügyintéző is. Az ügykörszámok az egyes közigazgatási hatáskörökre lebontva több száz tételen át felsoroltattak, első pillantásra el sem tudtuk képzelni, hol lehet itt a probléma. Ám mint tudjuk, sápadt minden elmélet, és zöld az élet aranyfája. Kizöldültünk.
Becsületére legyen mondva Budapest összes kerületének, és magának a fővárosnak is, rendre beküldték levéltári jóváhagyásra irattári tervüket."
Vissza