Martonos könyve

Előszó

Szabó Frigyes második könyvét tartja a kezében az Olvasó. Aki ismeri az elsőt, a Királydinnyés homokban címűt, annak számára nem idegen az a módszer, ahogyan a szerző szinte kézen fogva körbevezet előbb Martonos határrészein, aztán be a falu központjába, és onnan tovább, végig az utcákon, az egész településen.
Amint megállunk a községház előtt, az író elkezd mesélni, múltba nézését követve ismerjük meg a falu történetét, és ezzel párhuzamosan lakosainak a történetét is. Néha kibont egy családfát, a történetbe másutt belesző egy falusi legendát, egy olyan eseményt, amely nemcsak kor-, hanem kórképe is Martonosnak. Közben megragadja az alkalmat néprajzi leírásra váltani, és észre sem vesszük, egyszer csak a nyárfasirató már nem a nyárfákról, hanem a kosárfonásról szól: a vesszővágás feledéstől leporolt módszeréről.
Egy kicsit monográfia, egy kicsit néprajz, egy kicsit családtörténet, egy kicsit történelem ez a könyv. Célzatosan beillesztett adomákkal, legendákkal, a folyamatos társadalmi történéseket hűen ábrázoló pontos, saját véleményt is kifejező anekdotákkal kalauzol bennünket nem csak Martonos utcáin, hanem a település történelmének ösvényein is. Egy pillanatra sem unalmas: az utcáról utcára, házról házra séta nem sivár felsorolás. Az olykor évődő stílusú, adomázó mesefa ízes-zamatos történetei, másszor a száraznak tűnő hiteles adatokat is élvezhetően tálaló krónikás szigorúan pontos közlései váltakozva peregnek a könyv oldalain. „...S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, / tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, / s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon /a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. /Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj..." - a könyv egy-egy fejezetének pergetése során érzett, a belőle kiáramló szülőföld-szeretetre fogékonyan reagálva önkéntelenül is Radnóti fohászának sortöredékeit idézzük. Csak aki nagyon szereti szülőföldjét, az tud így írni róla...
Mire a könyv végére érünk, martonosivá válunk magunk is, otthon érezzük magunkat Martonoson. Megszeretjük a falut, az ott élőket, élteket. S hogy megszeretjük őket: ez a szerző, és e mű érdeme. Hullmann László Vissza