A békési Drechsel nyomda történetének vázlata 1895-1920/Drechsel Géza nyomdájának mintakönyve

Előszó

Részlet a könyvből:

Békés megye névadó városában a nyomdász mesterség viszonylagos késéssel honosodott meg. Ismeretes, hogy Szarvason 1847-től, Gyulaán 1856-tól, Békéscsabán 1872-1873-tól, Orosházán 1875-től számíthatjuk a nyomdászat jelenlétét. Békés városa az ötödik helyet kapta az időrendben a helyi nyomdaállítás 1882-es dátumával.
Ballagi Aladár nevezetes magyarországi nyomdászattörténete szerint 1877 végén 248 tipográfia dolgozott az akkori határokon belül (51 Budapesten, 198 vidéken). A húszezer lakosnál többet számláló települések között ebben az időpontban mindössze Békés, Cegléd és Nagykőrös nem rendelkezett nyomdával. Az 1880-ban 22 938, a századvégen pedig 25 483 főnyi népességgel büszkélkedő Békésnek számban ugyan szerény, de jeles férfiakból álló értelmisége, ismert hatosztályos majd nyolcosztályos (azaz érettségizetteket kibocsátó) gimnáziuma volt, gazdasági-forgalmi centrumként azonban a közeli Békéscsabával és Gyulával nem tudott versenyezni. A helyi polgárosodással, a gazdasági élet, a közélet többszínűvé fejlődésével alakulhattak ki olyan megrendelői igények és lehetőségek, amelyek a nyomtatott betűből Békésen is annyit kívántak, hogy gazdaságosnak látszott a nyomdaállítás a nagy határú mezővárosban. 1896-ig a Békésen kiadott lapok nagyobb részét Csabán nyomatták, Békés nyomdai szempontból való »önellátása« teljesebb mértékben az itt bemutatásra kerülő Drechsel-nyomdával valósult meg. (Természetes, hogy számos munkát - vagy annak bonyolultabb volta, vagy a kedvezőbb ár vagy a személyes kapcsolatok miatt - azután is máshová vittek a békési megrendelők.) Vissza