A Zalaszentgróti Béri Balogh Ádám Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola évkönyve az 1952-2002-es tanévekről/Vén Kóbor diák küldi - Zala-parti Diákévek képes kalendáriuma

Előszó

50 éves a szentgróti gimi. Az 50-es évek oktatáspolitikája hozta létre, és sikeresen túlélte fél évszázad oktatáspolitikai irányváltásait, átszervezéseit. Érettségihez segítette Zalaszentgrót és környéke több mint kétezer fiatalját, és sok, a munka mellett a tanulást is vállaló idősebbet is. Volt gazdája a megye, a nagyközség, majd a város, és aztán újra a megye. Tiszta profilú gimnáziumként indult, ma pedig többfunkciós középfokú intézmény. Az iskola azonban mindig a településhez tartozónak érezte magát. Nem nagyon van a városban és környékén olyan család, amelynek legalább egy tagja ne kötődne valamilyen formában az intézményhez. Van példa arra is, hogy a nagyszülőktől az unokákig minden korosztály nálunk tanult. De a hűség nemcsak a tanulókra, hanem pedagógusainkra is jellemző volt. Többen itt kezdték pályájukat és innen is mentek nyugdíjba, nemcsak az iskola, de a város megbecsült polgáraként is. Évkönyvünk ennek az ötven évnek próbál emléket állítani, a szereplők emlékei, és az irattárak sárguló, de a tényeket megőrző lapjai alapján. Benne vannak a sikerek, szól a nehézségekről. Ajánlom olvasmányként volt és leendő tanítványainknak, tanárainknak, szülőknek és mindazoknak, akik eddig is segítették és ezután is támogatják az iskolát.
Bóbics Lajos igazgató


Tisztelettel nyújtom át az egykori iskolám 50 éves jubileumára készült emlékkönyvet. A megtisztelő felkérést - hogy polgármesterként köszöntőt írjak a Képes Kalendáriumhoz - örömmel vállaltam, mert meggyőződésem, hogy Zalaszentgrót múltja, jelene és reményeim szerint jövője is összeforrt a Béri Balogh Ádám Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola létével. Másrészt büszkén vállalom, hogy én is ennek a középiskolának vagyok az „öregdiákja", ugyanis itt érettségiztem 1972-ben. Köszöntöm az iskola régi és mostani diákjait, nagyrabecsüléssel gondolok egykori tanárainkra és a mai pedagógusokra.
Lapozgatva a könyvet, olvasva a visszaemlékezéseket nyilván sokunkban felelevenednek a régi emlékek. A megsárgult fényképek annál kedvesebbek, minél régebbiek. Ez így természetes, hiszen az ifjúságunkat, a boldog diákéveket idézik. Az eltelt 50 év során a szentgróti gimnázium több ezer fiatalt indított útjára, megadva azt a szellemi útravalót, tudást, emberséget, amellyel ki-ki megkezdhette felnőtt életét.
Azt kívánom a diákoknak, hogy találják meg és kövessék azokat a példaképeket, akik ennek az intézménynek a falai között tanultak, tanítottak és akikre mindannyian büszkék vagyunk.
Az 50 éves Alma Mater egykori és jelenlegi lakóinak a költő verssorával küldöm jókívánságaimat: Nemes tanárok, sok nemes tanítvány hírét növeljék e tisztes falak. Vissza