Szabó Dezső (dedikált példány)

Fülszöveg

A leghevesebben vitatott nyugati magyar könyvet veszi a kezébe az olvasó az egyik legnagyobb vihart kavart magyar íróról. gombos Gyula Szabó Dezső könyvének ez a negyedik kiadása, idehaza az első. Nem csak az emigrációban keltett ez a könyv feltűnést, a hazai szellemi élet is felfigyelt rá. De abban az időben, a hatvanas és a hetvenes években, erről nyilvánosan nem lehetett szólni. Szabó Dezső, épp úgy, mint Gombos Gyula és számosan mások a hivatalból megbélyegzett írók közé tartoztak, munkáikat a könyvtárak zárt osztályán őrizték. De Németh László mégis fontosnak tartotta, hogy véleményének a könyvről hangot adjon. A jugoszláviai Híd című folyóiratnak adott interjújában a többi közt a következőt mondta: "Szabó Dezsőről jó könyv jelent meg nyugaton. Gombos Gyula írta... Gombos Gyula beleérzése és kritikája, úgy hiszem, eltalálta a helyes mértéket a méltatlanul elfeledettel szemben, s nektek is jó például szolgálhat, hogy kivételes kritikai páholyotokból mint lehet vitatott alakokba öltözött hazai problémákkal foglalkozni."
Valóban, Gombos Gyula úgy ír Szabó Dezsőről e könyvében, hogy az egyúttal a legfőbb magyar problémák elemzése is. Felismeri: Szabó Dezsőt sem írói működésében, sem emberi sorsában nem lehet megérteni, ha nem vesszük figyelembe, hogy az őt hajtó szenvedélyek közt a legállandóbb és legmeghatározóbb a politika volt. Politika a szó legszélesebb - egy egész nép sorsát igazító értelmében. Ez személyes becsvágyában, annak első moccanásától kezdve épp úgy ott volt, mint közérdekű tetteiben és megnyilatkozásaiban az utolsó leheletig. Érdeklődése kalandozásait ez az alapérdeklődés hangolja össze. Kritikai, esszéista és szépírói munkássága csak ennek közös nevezőjével válik szerves egésszé. Pályafutása során így tartozott a baloldalhoz, volt forradalmár s a proletárdiktatúra híve; utána így lett jobboldali, az ellenforradalom ünnepeltje s az új keresztény rend hirdetője; s végül a keresztény kurzus kíméletlen bírálójaként, de már üldözötten, így került a két politikai erőrendszer, a jobb és bal közé, a senki földjére.
Hogy hol a jobb, hol a bal, hol mindkét oldal felől nézve ellenségnek tűnhetett, rendkívül jellemző törekvéseire, csakúgy mint a korabeli magyar politikai porondra. E porond optikáját mind a jobboldalon, mind a baloldalon beépült külön érdekek tilalma torzította. S azzal, hogy ő ezt nem tartotta tiszteletben, mi több bírálata tárgyává tette, óhatatlanul vonta maga után száműzöttségét. Mégis itt mutatta meg, hogy erős lélekkel kényszerhelyzetből is lehet vívmányt teremteni: a két erődrendszer közé szorulva nem pusztult el, s meg sem adta magát, hanem tábort tudott ütni a maga önálló, világnézeti beidegzettségektől mentes gondolkozásának. S e tett számunkra fontosabb, mint egyes nézeteinek mai érvénye vagy érvénytelensége. Mert az ő senki földje végsőfokon a forrásvidéke annak az el-elfúló magyar eszmélkedésnek, melyet azóta harmadik útnak szoktak nevezni, s amelyben egy kis nép életigénye küzd a reázúdult körülmények túlereje ellen.
Szabó Dezső felnőtt életének majdnem a felét belső száműzetésben élte le, s most sírjában is száműzöttként nyugszik. Az a magyar társadalom, melyben élt és működött, egykori szerkezetében már nem létezik, mint ahogy megdőltek azok a hatalmak is, amelyek ellen oly mindent kockára tevő bátorsággal küzdött. De igényeinek java - az önálló magyar történelmi műhely - a nemzet igénye ma is. Vissza