Atomkorkép (dedikált példány)

Előszó

Úgy gondolom, röviden tájékoztatnom kell az érdeklődő olvasót, hogy mire számíthat, ha ezt a viszonylag terjedelmes könyvet a kezébe veszi, bele néz, vagy netalán végig olvassa. Röviden úgy fogalmaznám, hogy ez egy ipartörténeti jellegű írás, úgy, ahogy azt a korszakot én megéltem. Nem vagyok történész, bár világ életemben szerettem a történelmet, és mivel érintettje is vagyok az eseményeknek, a teljes elfogulatlanságot sem lehet tőlem elvárni, ennek ellenére törekszem rá. Ezen túlmenően a hitelesség érdekében - a terjedelmi lehetőségek határán belül - számos korabeli írásos, vagy képi dokumentumot részben vagy egészben, az aktuális helyen az írott szöveg közé illesztve bemutatok, vagy az egyes fejezetekhez - viszonylag könnyen kezelhetően - függelékként csatolok. Vissza

Fülszöveg

"Engem az első pillanattól kezdve, ahogy kapcsolatba kerültem, megismerkedtem az első erőművel, lenyűgözött annak ember alkotta emberfelettisége." Szabó Benjamin
"Atomenergia" - egy szó, egy fogalom, amely 60 éve megosztja a közvéleményt, még a békés célú alkalmazása, a társadalmi jólétet segítő felhasználása is ellentmondásokkal terhes. A nukleáris ipar bölcsőjénél olyan lángelmék bábáskodtak mint Wigner Jenő, Szilárd Leó és Teller Ede, Magyarország mégis meglehetősen későn, 1983-ban helyezte üzembe az első és ez ideig egyetlen atomerőművét.
A paksi nukleáris létesítmény több mint 20 éves, s a tervek szerint még legalább negyedszázadig fogja szolgálni a villamosenergia-ellátást. Az erőmű létesítéséről, üzemeltetéséről számos könyv és írás jelent meg, történetét rendszeres éves kiadványok tartalmazzák. Egyetlen fehér folt maradt, az 1960-as, 70-es évek ellentmondásos világa, amikor a magyar atomerőmű létesítésével kapcsolatos döntések születtek, illetve szakadatlanul módosultak. Végre ez a korszak is feldolgozásra került, s a körkép teljessé vált.
Szabó Benjamin fiatal mérnökként ott volt az első lépéseknél, később a "nagy mű" létrehozását miniszteri biztosként, erőműigazgatóként, majd kormánybiztosként irányította. Személyes élményekkel fűszerezett, kronologikus tényrögzítő összeállítása bepillantást enged a volt keleti tömbön belüli politikai, gazdaságpolitikai alkukba, a korszak döntési mechanizmusaiba. Visszaemlékezéseit titkosnak minősített, s eddig még széleskörűen nyilvánosságra nem hozott dokumentumokkal hitelesíti.
A könyv érdekfeszítő olvasmány, a paksi atomerőmű létesítési folyamatán keresztül széleskörű rálátást biztosít a szocialista gazdaságirányítás rendszerére. A szerző egyúttal emléket állít azoknak a kiváló szakembereknek, tudósoknak, mérnököknek, gazdaságpolitikusoknak, építő- és szerelőmunkásoknak, irányítóknak és szervezőknek, akik Magyarország újkori történetének legnagyobb ipari beruházását sikeresen megvalósították. /Kováts Balázs/ Vissza