Előszó
Kedves Kollégánk! Kedves Olvasónk!
„Fiatalok az utcán" című kötetünket Módszertári Füzetek sorozatunk különszámaként jelentettük meg.
Úgy gondoltuk, ez a kötet szakmánk egy jól körülhatárolható csoportjához szól. Azokhoz, akik kapcsolódni kívánnak az utcai elérés módszertanának magyarországi adaptációjához, illetve akik lehetőséget látnak arra, hogy intézményük kiemelten foglalkozzon az ifjúság sajátos rétegeinek közösségi igényeivel.
A művelődési házaktól sem ezek a célcsoportok, sem a velük végzett tevékenységi formák nem idegenek, csak fel kellene elevenítenünk egykori ismereteinket, és emlékeznünk kellene egykori eredményeinkre.
Már a '80-as években - amikor a hivatalos politika azt sem akarta elismerni, hogy léteznek peremhelyzetű társadalmi rétegek, a társadalom pedig még nem ismerte fel a nagyvárosi „kulcsosgyerek" jelenség súlyát és későbbi következményeit - a művelődési házak előterében elindult egy kísérlet, amelyet az ELTE tanárai, diákjai a BMK népművelőivel közösen indítottak.
A kísérlet lényege az volt, hogy az animátorok leültek a fiatalok közé, és szükség szerint személyes életvezetési tanácsokat, segítséget adtak, vagy a megfogalmazódott közösségi igényeknek teremtettek feltételeket.
Magam is éveken át tagja voltam az előteres kísérletnek, és így részese lehettem azoknak a nagyon kézzel fogható eredményeknek, amit ezeknek a fiataloknak a körében elértünk. A játékos délutánok, közös videófilm készítés, nagy beszélgetések és szórakoztató programok nem különböztek a művelődési házak más közösségeinek tevékenységi formáitól, csak abban, hogy ezeket a tizenéves - jobbára sérült - fiatalokat más eszközökkel lehetett elérni. Amikor viszont sikerült, minden csoportnál jobban kötődtek az intézményhez.
Az a „Forró pontok" projekt, ami New York város Queens negyedéből a Forest Hills-i Közösségi Ház kezdeményezésére indult el, ugyanebben a szellemben, de az utcai elérés módszerével keresi meg a fiatalokat.
A program filozófiája az, hogy az ifjúság rendelkezik pozitív energiává átalakítható képességekkel és értékekkel. Ennek érdekében olyan közeget kíván teremteni számukra, amely önbizalmukat növeli, és aktivitásukat olyan pályákra segíti, ahol nem ütköznek a társadalom normarendszerével és jogrendjével. Bizonyára nem véletlen, hogy az effajta társadalmi szükségletre - mind Amerikában mind Magyarországon - a közművelődési intézmények érzékenyek és reagálóképesek.
Vissza