Előszó
Tisztelt Sportszakemberek, Kedves Olvasók!
Idén ismét sikerrel zárult a sportszakember-továbbképzési sorozat, amelynek nyomtatott értékelését Önök most a kezükben tartják.
Először is kérem,...
Tovább
Előszó
Tisztelt Sportszakemberek, Kedves Olvasók!
Idén ismét sikerrel zárult a sportszakember-továbbképzési sorozat, amelynek nyomtatott értékelését Önök most a kezükben tartják.
Először is kérem, engedjék meg, hogy az ötlet gazdájának gratuláljak. Külön öröm, hogy a tavaly a Nemzeti Sportszövetség elképzelése nyomán útjára indított konferenciasorozat tapasztalatainak felhasználásával idén lehetőség nyílt e képzési rendszer továbbfejlesztésére is.
Az új innovatív módszerek segítségével az ország több településére, számos oktatási intézménybe egyszerre juthattak el az aktuális sportszakmai információk valamennyi érdeklődőhöz. Ez a kiadvány azonban jóval több, mint „csupán" egy sikeres képzés összegzése. Méltó lenyomata a 2011. évi közös munkának, a szakmabeliek és a sport iránt elkötelezettek között megvalósult hatékony eszmecseréknek, a KÖZÖS gondolkodásnak.
Végigolvasva e kötet lapjait, bizonyságot kaphatunk: ha egy az akarat, a cselekvésben elszántak képesek megtalálni a sikerhez vezető utat.
A kiadványban olvasható hasznos, értékes, praktikus és megfontolandó gondolatokat a szerkesztők igyekeztek a konferenciasorozat egyes állomásain megvitatott kérdések köré csoportosítani.
Számos írás olvasható többek közt a sportról, mint elsődleges prevenciós eszközről; a hazai sportgyakorlatba beépítendő sporttudományos eredményekről; a csapat és egyéni sportágak „legjobb gyakorlatairól", valamint a magyar utánpótlás fejlesztésének lehetőségeiről is.
Váci Mihály gondolatait megidézve meggyőződésem, hogy a célt látjuk, s emellett egy járható úton, jó irányba haladunk.
Hiszem, hogy valamennyi lépésünk közelebb visz minket azon célkitűzésünkhöz is, hogy a sporttudomány és a sportról való gondolkodás a jövőbben már ne csupán kis csoportok műhelymunkája legyen.
Vissza