Szabadulásom az alkoholtól

Előszó

Minden magatartászavar, minden deviáns viselkedésmód érthetetlen a környezet számára, és mindig felveti a kérdést, miért csinálja ezt a másik ember, miért ilyen, mit érez, miközben így viselkedik. Ez a kérdés rendszerint el is hangzik, és csak fokozza az értetlenséget, ha a válaszból kiderül, hogy az illető maga sem tudja megmagyarázni a motívumait. Sokszor nem is hiszik el a kívülállók ezt a választ, úgy vélik, valami titok lappang itt, valamit takargat a szokatlan módon megnyilvánuló másik. az értetlenség azután valamilyen sommás értelmezésbe csap át, a bűnöző elvetemült, a bolond "teszi magát", az alkoholista vagy a kábítószerező züllött. A felvilágosult, humanisztikus gondolkodás nem fogadja el ezeket az ítéleteket, feltételezi, hogy a személyiségében beteg vagy deviáns ember nem tudja maga sem, mi hajtja, mi készteti, és így bizonyos érdeklődéssel és figyelemmel fordul felé, megpróbálkozik valamilyen mélyebb megértési síkkal, ha nem érthetők az indítékok az elmondásból, talán az élettörténetből, az életeseményekből, a környezeti hatásokból, a lelki károsodásokból, az egzisztencia különböző kényszereiből lehet következtetni valamire. Az ilyen magatartásmódokkal foglalkozó tudományok különösen képviselik ezt a - hermeneutikusnak mondható - közelítésmódot, de az utóbbi nemzedékekben már hajlamos volt ilyen szemléletre a művelt köztudat is. Éppen ezért nagy érdeklődés irányult a deviáns emberek életrajzai, még inkább önéletrajzai, visszaemlékezései felé. Az önéletrajzban és a memoárban nemcsak puszta tények találhatók, kibontakozik a belső rendszer is, ahogyan a személyiség érez és vélekedik, előtűnik az élmény a maga egész emócionális és kognitív "szövegkörnyezetével", kontextusával együtt. Vissza

Fülszöveg

"Az asztalon torta, három gyertya díszíti. Körülötte 30-50 év közötti férfiak, nők. De akkor ki három éves?
- Erzsi vagyok, alkoholista. Ma három éve találkoztam először veletek. Azóta nem iszom. Újjászületésnapomat ünnepeljük ma.
A három év alatt visszakaptam önmagamat, a gyerekemet, lakásom van és munkahelyem, tehát mindazt, amit elveszítettem az alkohol rabságában. Szabadnak érzem magam. Köszönöm mindnyájatoknak. /Taps/
- Hanna vagyok és én is alkoholista. Jól vagyok, mert ma sem kellett innom. Pedig éveken át létezni sem tudtam anélkül, hogy nap mint nap ne lett volna szükségem alkoholra. Reggelenként annyira remegtem, hogy csak néhány féldeci "segítségével" tudtam elkészíteni a reggelit a családnak. Nem tudtam, hogy beteg vagyok. Titkoltam, rejtegettem a szégyenemet. Az elvonó kúrák után rendszeresen visszaestem. Most már egy éve élek alkohol nélkül. A nehezen megtanult józanság megtartása a legfontosabb számomra. Heti három-négyszer jövök el az A. A. gyűléseire. Így tudom csak elkerülni azt "az első poharat", amelyet mindenképp követné a többi, még akkor is, ha minden akaraterőmet bevetem ellene. De erre már nincs szükség, mert nem vagyok egyedül, a Névtelen Alkoholisták egymást segítő közösségéhez tartozom." Vissza