Szabadságharcunk a bolsevizmus ellen I. (töredék)

Fülszöveg

Fenn az harmadik emelet az ország történelmének egyik legtragikusabb periódusának közepébe estem bele. A paranoiás hatalom beindította az ország újjáépítését, aztán a régi magasan képzett vezető szakembereket egy-két év múlva nem B-listázta, nem elbocsátotta, hanem felakasztotta. Prettenhoffer Jenő, a Győri Vagongyár főmérnöke, Magasházi Ödön, a csepeli gyáróriás volt igazgatója, Varga László, a MÁV főmérnöke és sokan mások sétáltak ott a nagy zárkában sorban. Mintegy hatvanan lehettünk, és ebből tizenöt ember már megkapta az elsőfokú halálos ítéletét. Ők a másodfokú ítéletre vártak, ami az elsőfokút csaknem mindig helybenhagyta. Néhány nappal a másodfok kihirdetése után fölakasztották őket. Onnan lehetett tudni, hogy aznap nem volt ébresztő.
Pont alattunk volt az udvar, ahol a kivégzéseket végrehajtották. Az ablakok nyitva, behallatszott a kopácsolás, amikor az állandó résekbe fölállították az akasztófákat. Akik elmentek a másodfokú ítélethirdetésre, az ajtóban - minden pátosztól mentesen - elköszöntek. Olykor visszahozták őket a zárkába, de egy-két nap múlva jött a foglár és beszólt, hogy a X. Y. az összes cuccával! Ez annyit jelentett, hogy a kegyelmi kérvényét elutasították. Tudtuk, hogy másnap reggel nem lesz ébresztő.
A Forradalmi Bizottságba beválasztottuk a Megyei Ügyészt is, aki a legnagyobb forradalmárként tündökölt a Bizottság élén. Sarkadon él ma is gondtalanul.
De 1956. november 4-én megszökött a Bizottságból, és statáriumot hirdetett. Két fiatalt halálra ítélt, az egyik a gyulai Vízügyi Igazgatóság gépműhelyében munkatársam volt, egy iskolában jártunk.
Farkas Mihály honvédhadnagy volt. Mány Erzsébet pedig gyári munkás. Elrettentő példaként Ők voltak az ország első halálra ítéltjei. Bár a fellebbviteltől kegyelmet kaptak, akkorra kivégeztette őket az ügyész. Mány Erzsébetet, apja elmondása szerint közvetlen közelről lőttek le, motorkerékpárok puffogtatása közepette. Mert a kiskatonák megtagadták az ítélet végrehajtását. Szilágyi István fodrász barátomat is halálra ítélte, de ő kegyelmet kapott.
Mivel apám korábban a győri Pénzügyi Palotában volt fogva tartva, azért anyám ott is érdeklődött. A karhatalom és a rendőrség azt nyilatkozta, hogy ilyen nevű letartóztatottjuk nincs (aki halott, az már nem is letartóztatott?!)
Végül - talán az Isten segített meg bennünket - édesanyám találkozott egy hegyeshalmi rendőrrel, aki elmondta - ő látta, amint egy katonai mentős bevitte a győri Honvédkórházba.
Az a jószívű rendőr megeskette anyámat, nem árulja el, hogy ő vezette nyomra.
Édesapámat a "pufajkások" szabályszerűen agyonverték és az így szerzett sérülésekbe a kórházban egy nap múlva belehalt. Láttam halott édesapámat, és ezt soha nem bocsátom meg a kommunistáknak és soha nem felejtem el.
Nem volt a testén egy tenyérnyi ép felület. A fejétől a sarkáig fekete, kék véraláfutásos nyomok voltak mindenütt.
Nagy huzavonával kaptuk meg édesapám holttestét, hogy titokban Győrben eltemethessük, mert Hegyeshalomba hazahozatni nem engedélyezték. Vissza