Savaria - Szombathely bibliográfiája

Előszó

Szombathely történetével két terjedelmes monográfia foglalkozik: Schönvisner Istvánné (1791) és Kunc Adolf s Kárpáti Kelemen közös munkája (1880-1894). A szélesebb érdeklődésű és módszeres helytörténeti kutatás azonban csak jóval az utóbbi megjelenése után vett nagyobb lendületet. Többen is írtunk kisebb-nagyobb munkákat Szombathely multjáról, vagy e mult egyes részletkérdéseiről. Lépten-nyomon éreztük azonban egy várostörténeti bibliográfia hiányát, mely lényegesen megkönnyítené feladatunkat. Hosszas tervezgetések nyomán, széleskörű adatgyűjtés eredményeként jött létre e munka: számvetés és seregszemle, elsősorban a helytörténeti kutatás előmozdítására. Hadd lássuk tisztán: mi történt eddig s mi a további tennivaló? De nemcsak a történelmi irodalom művelőinek akartunk szolgálni vele. Az összegyűjtött nagy anyag bő név- és tárgymutatójával eligazítást nyujt mindazoknak, akik Szombathely multját s jelenét a vallási, kulturális, társadalmi, gazdasági élet bármely síkján megismerni óhajtják.
Szombathely története négy korszakra oszlok: 1. a római kor (43-445), 2. a népvándorlás kora, 3. a győri püspökök városa (1009-1777), 4. újjászületése és modern fejlődése. Az ókor Savariája, a legelső magyarföldi római colonia, tartományi főváros, ragyogó császári székhely, az őskereszténységnek Szent Quirinus vértanusága és Szent Márton születése által megszentelt zarándokhelye, minden más magyarföldi antik várost felülmult monumentalitásban és jelentőségben. A 455. évi földrengés és a népvándorlás viharai kicsi városkává zsugorították Savariát. Az maradt a győri püspökök alatt is és csak 1777-ben, a püspökség felállításával, Szily János grandiózus alkotásaival jutott újra jelentőséghez. Vissza