Szabadkai diákéveim

Előszó

Részlet a könyvből:

"Polgári iskolai tanulmányi értesítőm 1941. szeptember 5-én kiállított törzslapja még csak arról tudósít, hogy a nevezett topolyai diák Nagyfényen született, tizenhárom évvel és egy hónappal korábban; apja neve Simon, foglalkozása napszámos, s a Vágóhídsor 1807/12 szám alatt laknak. Az már háborús állapotokat sejtet, hogy a kitűnő előmenetelről tanúskodó lapok legvégén egy szokatlanul korai évzáró dátum jelzi, hogy a fiú befejezte polgári iskolai tanulmányait: 1944. április 3.
A következő bejegyzés már óverbászi keltezésű (1944. szeptember 2.), s azt igazolja, hogy a szóban forgó diák különbözeti vizsgálatot tett történelemből, földrajzból, latinból, mennyiségtanból és rajzból, s fölvették a helybeli gimnázium ötödik osztályába.
Diákmotyóját az egyetlen módos rokon rakja szekérre s viszi a csatorna menti városkába; a jószívűség mögött az van, hogy hát az ő unokája már két éve internátusi diák Verbászon, a Szt. Imre Fiúnevelő Intézetben, egy csapásra két süvölvényt szállíthat hát a bizonytalan jövő felé.
A kisebbik fiú kellő tisztelettel hallgatja a rokon nagydiák fejtegetését az internátusi rendtartás szigorúságáról, s közben apjára gondol, akit első világháborús »sarzsisként« épp egy hónappal azelőtt ragadott el a sasos behívó az árendás dinnyeföldről. Kulka tájékán ezüstösen villogó amerikai bombázók zúgnak el a szikrázó magasságban, s halálra fáradt emberek jönnek velük szemben szegényes ingósággal megrakott ökrös szekerek oldalán." Vissza