Előszó
Ez a könyv nem a szigorú tudományosság igényével íródott. Sőt! Elhunyt társszerző kollégámmal, Szekeres László régésszel, annak idején úgy véltük, elérkezett az ideje egy olyan munkát...
Tovább
Előszó
Ez a könyv nem a szigorú tudományosság igényével íródott. Sőt! Elhunyt társszerző kollégámmal, Szekeres László régésszel, annak idején úgy véltük, elérkezett az ideje egy olyan munkát megjelentetni, ami az olvasónak e térség rendkívül gazdag múltját közérthetően mutatja be és ismerteti. Célunk egyértelmű volt: aki a kezébe veszi ezt a „történelmirégészeti olvasókönyvet", ne siessen letenni azzal az érzéssel, hogy érthetetlen, unalmas, fárasztó. Igyekeztünk népszerűen vázolni annak a mintegy 8-10 ezer évnek a történetét, ameddig a régészeti módszerekkel kísérni lehet az ezen a vidéken valaha élt emberek nyomait.
Ennyi idő még történelmi távlatban is jelentős. Erre mindannyian, akik e tájat hazánknak tekintjük, büszkék lehetünk. Bár a sok ezer évvel ezelőtt élt embereket ezideig alig sikerült megismernünk, azért bizonyos szempontból „sorstársainknak" kell tekintenünk őket: ugyanezen a helyen, általában ugyanolyan időjárási viszonyok közepette, ám a maguk korának sajátos körülményei között élték mindennapi életüket, születtek és meghaltak, ahogyan mi is, akiket már két év sem választ el a XXI. századtól.
A régészet összetett tudomány, amely többnyire a halottak, illetve a halotti szokások alapján igyekszik ismeretekre szert tenni az egykor élt emberekről. Sok az útvesztő a szakember számára. Megannyi megválaszolatlan kérdést kell lehetőleg a megfelelő „helyére" tenni. Nehéz és gyakran megoldhatatlan feladat! Ettől eltekintve, alapismereteink az egykori emberi „kultúrákról" ma már vitathatatlanul bizonyíthatók, a kőkorszaktól kezdve a török háborúk befejezéséig.
Végezetül, de nem utolsósorban szólnunk kell arról az igen pozitív jelenségről, hogy a nemrégiben megjelent Kanizsa monográfiája után hamarosan nyomdába kerül Zenta városának átfogó történelmi ismertetője is. Nagyon dicséretre méltó teljesítmény e régió szakembereitől és az őket támogatóktól ez a vállalkozás. Sajnos Szabadka az eltelt három évtizedben hiába próbálkozott kiadni egy korszerű metodológiával írt várostörténetet. Számunkra továbbra is elsősorban Iványi István 110 évnél korábban írt monográfiája az egyetlen mérvadó kézikönyv. Szeretnénk hinni, hogy ez a kiadvány - amelynek megjelenését Szekeres László, a társszerző sajnos nem érte meg -, lendületet ad ahhoz, hogy minél előbb elkészüljön Szabadka történelmét kibővített formában magába foglaló új munka. Ezt gyorsan változó korunk szelleme is megköveteli.
RICZ Péter
Vissza