Szabadítsatok meg az emlékeimtől!

Fülszöveg

"...Soha nem hagytam abba az írást, bármilyen módon kerestem meg mindennapi kenyeremet. Magyar nyelven írtam. Az ausztrál társadalomban a magyar nyelv a hetedik helyen szerepel. Soha nem hagytam abba az olvasást. Sokszor hangosan olvastam föl magamnak, nehogy elfelejtsem anyanyelvemet.. Az angolt idegen kiejtéssel beszélem. Úgy érzem azonban, Ausztráliát elfogadtam anélkül, hogy fel kellene adnom magamat.
Ausztráliában írtam és kiadtam magyar nyelvű könyveket, de öntudatosan vallom, nem angolul, hanem anyanyelvemen írok. Azokat az érzéseket és reményeket írtam meg, amelyek a hozzám hasonló bevándorlók érzései és reményei. Ha ezt sikeresen teljesítettem, nemhiába alkottam, nemhiába éltem, Nem tartom valószínűnek, hogy az én Ausztráliában született gyermekeim valaha is méltányolni fogják tevékenységemet."
Dezséry András

Ezért - végeredményben a gyerekeiért - írta meg magyarul, kalandos és tanulságos élete regényét Dezséry András, a nyolcvanadik évéhez közeledő, hazatért író. Csakhogy a gyerekei Ausztráliában maradtak. Így hát igazán csak én meg Te, kedves Olvasó, csak mi magyarok érthetjük meg annak a magyarnak a sorsát, életútját, aki 1945-ban - több mint 50 éve - elment Ausztráliába.
Miért ment el?
Miért jött haza?
Mert Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám.
Gondolkodjunk tehát: Megszabadítjuk-e emlékeitől az írót? Vissza