Szabadító szeretet

Előszó

Képzeljük el a következőt: elmegyünk kirándulni egy messzi országba, hogy felfedezzük az esőerdők csodálatos világát. El is jutunk egy nagy erdőbe, és gyönyörködünk az elbűvölő természetben. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy eltévedtünk. Megpróbálunk a térképünk szerinti útra visszajutni, de minél tovább megyünk, annál kevésbé találjuk a hazautat. Nincs mit tenni: le kell táborozni, és be kell rendezkedni egy életre - a dzsungel kellős közepén! Minden képességünket bevetjük annak érdekében, hogy életben maradjunk. Bár szeretnénk hazajutni, de minden próbálkozásunk kudarcba fullad. Eltelik 15 év. Talán már csak halvány emlékeink maradtak szeretteinkről és régi otthonunkról. Vágyunk vissza - de a dzsungelt is megszoktuk már. És akkor beállít hozzánk egy mentőcsapat. Azt mondják, hogy tudják, hogyan lehet leküzdeni az akadályokat és hazajutni. Vajon mit teszünk? Bizonyára nehezen hisszük el, de alig várjuk, hogy velük menjünk, és végre hazajussunk. Miért? Mert tudjuk, hogy az az igazi otthonunk!
Mi, emberek messzire keveredtünk Istentől és eltévedtünk. Tudjuk, hogy vissza kellene találni Hozzá, de már túl messzire mentünk, és nem ismerjük a visszautat. A vágy viszont ott maradt bennünk, hogy hazataláljunk Mennyei Atyánkhoz. Ez a kiadvány abban akar segítséget adni, hogy az olvasó felismerjen és legyőzhessen néhány olyan akadályt, amely elválaszt minket Istentől. Ő vár minket, a közvetlen jelenlétébe, hogy betöltse szívünket és életünket mindazzal a jóval, amit már születésünk előtt nekünk tervezett adni. Vissza