Előszó
Részlet a könyvből:
Sokszor elmondtuk, leírtuk: a magyar óvodapedagógia viharos, vagy éppen a szabadság elvét gyakorló pedagógiákra nehéz évtizedekben azért tudott világszínvonalú lenni - világszínvonalúvá válni-maradni, most mindegy -, mert a kisdednevelés "nagyasszonyai" őrködtek, bábáskodtak ezidőkben is felette.
Olyan személyiségek, akik a modern, XX. századi gyermeklélektannak jóformán primer forrásaiból tanulták szakmai tudásuk legjavát, s akik e tudást ötvözték a társadalmi igazságosság hol felcsillanó, hol utópiában maradó reményeivel. Aszódi Éva, Bakonyiné Vince Ágnes, Bélaváry-Burchard Erzsébet, Falk Judit, Forrai Katalin, Hermann Alice, Járó Dóra, Kovásznai Kató, Méhes Vera, Pikler Emmi, (nekem különösen jóleső érzés hallani e sorban) Petrolay Margit, Polyák Erzsébet, Kovásznay Kató, Méhes Vera, Székácsné Vida Mária - "névsorban" Szabadi Ilonka neve ott a piros betűvel írt nevek között.
A magyar kisdednevelés "nagyasszonyai"? "Malvinka tündérei?" Szép dolog ezt így mondani.
Valóban e kedves és igen tiszteletreméltó hölgykoszorúé az érdem, hogy sajtóban, könyvkiadásban, háttérintézetben, képzőintézményben, közhivatalban a magyar óvodaügy fontossága és korszerű pedagógiája együtt érvényesülhetett. A fejlődés grádicsainál ott találjuk e kedves hölgyek, asszonyságok valamelyikét, olykor többeket is. Az is örömmel tölt el, hogy nem csak az egykori OPI dolgozószobái és előadótermei lehettek találkozóhelyei, műhelyei nékik, de 1967 óta civil szervezetünk, a Magyar Pedagógiai Társaság is.
Vissza